Tobak Dániel roppant kedvesen, szűkszavúan, ám rendíthetetlenül bombázott minket hónapokon keresztül, hogy írjunk a zenekara bemutatkozó nagylemezéről. Az egyik email egy wikis oldalt is tartalmazott, ahonnan minden fontos információt ki lehet nyerni a csapatról, így eltekintünk a pár soros zenekarbemutatástól. Nem egyszerű egy abszolút névtelen csapat YouTube-on megjelent (...) lemezéről véleményt fogalmazni, de igyekeztünk.
Nagy Andor: A Tool de Danton nem kegyelmezett, első lemezének valamennyi dalát (összesen tízet) elérhetővé tette a YouTube-on, és el is küldték nekünk - lényegében minden létező fórumon. Bevallom férfiasan, nem hallgattam teljesen végig a lemezt, viszont becsületből minden dalba belefüleltem, és ennyi alapján azt mondhatom, hogy nagyon-nagyon vegyesfelvágottra tessék számítani, amelyben egy nu metal rajongó ugyanúgy találhat neki tetsző momentumokat, mint például egy A Perfect Circle-féle álomutazásra vágyó lélek, vagy akár egy popzene-fanatikus. Dante szerszáma azért inkább lírai hangulatzene, mintsem falbontásra alkalmas, ahol a legnagyobb hiányosságok az énektémák terén találhatók. Akármi is lehet még belőlük, ha lesz időm, tuti meghallgatom az egészet, és ezt maximálisan dicséretnek szántam.
Draveczki-Ury Ádám: Attól, hogy valamit első lemeznek nevezünk, valójában még nyilván nem lesz az – a Tool de Danton a YouTube-on közzétett úgynevezett album alapján például még egyáltalán nem lemezérett banda. Leginkább amerikai típusú modern rock/metal-szerű hatásokkal operálnak, Stone Sour, A Perfect Circle, ilyesmi, viszont ez sajnos nem az a stílus, ami demós hangzással, közepes hangszeres felkészültséggel és főleg totálisan amatőr énekkel is élvezhető. Pedig amúgy sok kifejezetten jó ötlet rejlik a dalokban, az alapok többségében teljesen rendben vannak, a kidolgozottság azonban hagy maga után kívánnivalót, Szemerics „Samy” Ádám pedig még sajnos nagyon gyerekcipőben jár énekesként. Teljesítménye hullámzó, hangja és előadásmódja egyaránt kiforratlan, egyszerűen nem tudja megfelelően elénekelni, tartalommal megtölteni, amit kitalált, és ez néhol egyenesen komikus hatást kelt. Korántsem reménytelen a Tool de Danton, de még nagyon hosszú út áll előttük. Viszont simán el tudom képzelni, hogy mondjuk három év múlva előrukkolnak valami tök jóval.
Valentin Szilvia: Elég nagy kihívás 2013-ban egy noname zenekar teljes lemezét meghallgatni a YouTube-on, egyrészt mert szarul szól, másrészt ki fog meghallgatni egy 10+ számból álló „nagylemezt"? Elárulom: a haverokon és néhány tök véletlenül odatévedt látogatón kívül az égvilágon senki. Két-három ütős dalra van szükség egy új csapattól, nem másra. Fent nevezett zenekarnál ez utóbbi hiánycikk, legtöbbször a számok közben sem tudják eldönteni, hogy milyen stílust vállalnak fel, így elég gyorsan végtelenül fárasztóvá válik a zenéjük. Néhány jó ötlet ugyan felbukkant, csakhogy azok nettó lopások. Sajnos az énekes srác sem meggyőző, bátortalan, szörnyen hamis, inkább meleg levegő jön ki a torkán, mint énekhang, az angolsága rettenetes, azt meg inkább nem is akarom tudni, miről szólnak a szövegek. A sound is olyan, mint x évvel ezelőtt egy demó, elképzelésem sincs, mit akarnak elérni ezzel. '98-ban kábé úgy zártam volna le soraimat, hogy a mezőgazdaságban még annyi lehetőség van...
Oravecz Zoltán: Az ének borzalmas, a zenei megoldások kuszák és kaotikusak, de egy alkalommal azért szórakoztató a dolog.
Hozzászólások