Shock!

Nem is tudom, létezik-e olyan csapat, amely méltóbb lenne a kultikus jelzőre, mint a floridai Agent Steel. Bár a hőskorban mindössze négy évig léteztek, az 1985-ben megjelent Skeptics Apocalypse, illetve az ezt követő, '87-es Unstoppable Force a speed metal megkerülhetetlen sarokkövei: olyan hivatkozási alapok, amelyek a mai napig viszonyítási pontnak számítanak a jelenleg az undergroundon belül is totál undergroundnak számító műfajban. Az 1988-as feloszlást követően volt aztán egy másodvirágzása a csapatnak, amikor Juan Garcia és Bernie Versailles mellé az első két lemezt feléneklő John Cyriis helyén Bruce Hall sorakozott fel, majd 2011-ben ismét bedobták a törölközőt. Ez tehát a harmadik inkarnáció, egyben az egyetlen, amelyben a banda lelkének és motorjának számító Garcia / Versailles duó egyik fele sem található meg.

Itt van viszont három évtized után újra Cyriis, aki ugyan 2010-11-ben egyszer már visszatért a banda élére, ám abból a kooperációból viszont csupán egy kézzelfogható eredmény született: az Agent Steel ismételt földbe állása. A köztudottan ufómániás, kissé kattant Cyriis nem lehet épp könnyű figura, hiszen hiába fordult meg több zenekarban is az elmúlt évtizedekben, egyetlen nagylemezt sem sikerült összehoznia ezekkel a formációkkal: egyedüli hivatalos kiadványa egy Max Havlokként felénekelt maxi volt a Stellar Seed frontembereként, még 2002-ben. Most viszont visszatért 40 percnyi muzsikával, ami tényleg olyan, mintha nemhogy harmincnégy év, de néhány hónapnál több sem telt volna el az Unstoppable Force óta. A No Other Godz Before Me tehát egy full régisulis anyag, amelyet nosztalgiától bepárásodott szemmel fog hallgatni minden metálos, aki anno együtt várta az idegenek eljövetelét a metszően magas hangon vokalizáló Johnnal.

Hatalmas közhely, de Cyriis hangja is tipikusan a „szereted vagy gyűlölöd″ kategóriába tartozott anno, és ez most is így van, tekintve, hogy hősünk extrém torka bizony szemernyit sem kopott az évek során. A bökkenő az új anyaggal pedig éppen ez: mivel John ezt a lemezt jobbára teljesen ismeretlen, tapasztalatot csak sokadvonalas bandákban gyűjtött arcokkal hozta össze, nem volt senki, aki kvázi producerként alakítani tudta volna a vokálokat, és így persze a végeredményt is. Ráadásul nem a túléneklés az egyetlen gond az albummal: sokadik hallgatás után egyértelműen leszögezhető, hogy nosztalgia ide, kuriózumjelleg oda, a No Other Godz Before Me-ről borzasztóan hiányoznak a Body Count újkori tündökléséből oroszlánrészt vállaló Juan Garcia, illetve a többek között a Fates Warninggal, az Engine-nel és a Redemptionnel is magas minőséget alkotó Bernie Versailles dalszerzői kvalitásai. Bár a Crypts Of Galactic Damnation, a The Incident vagy a címadó alapvetően okés, ezeket sem lehet egy lapon említeni a korábbi Agent Steel-szerzeményekkel. A gitárok persze veszettül zúznak, Cyriis sikolt, ahogy a csövön kifér, emlékezetes megoldás mégis alig bukkan fel. John az új fiúkkal egyszerűen képtelen volt tehát igazán jó dalokat írni, és – ahogy fentebb már említettem – emellett már-már az élvezhetetlenség határát súrolóan túl is sikította a lemezanyagot.

Kár érte, mert manapság az ilyesfajta zene tényleg abszolút kuriózum (talán csak az Evil Invaders mozog hasonló pályán), ráadásul az Agent Steel neve mindig is garancia volt a minőségre, legyen szó akár a klasszikus lemezekről, akár a Bruce Hall-lal készült anyagokról. A No Other Godz Before Me-vel viszont megszakadt a jó széria, és ugyan nem mondom, hogy nincsenek meg ennek is a maga értékei, de ha igazán őszinte akarok lenni, kiugró dalok híján nálam bizony csak a nosztalgia viszi el.