Shock!

Német King's X. Ez volt az első eszembe ötlő megfogalmazás a zenére, aztán persze rájöttem némi utánaolvasást követően, hogy bizony itt egy 70-es évek végétől működő csapatról van szó, így a megoldás inkább ott keresendő, hogy az Anyone's Daughter ugyanazokból a gyökerekből táplálkozik, mint a King's X. A zene kifinomult progresszív rock, mégpedig annak keményebb kötésű ága, még épphogy nem metal, de majdnem.

A banda saját bevallása alapján is keményebb zenét tervezett erre az albumra, mint az állítólag jóval poposabb hangzású előző lemez (Danger World) dalai. Aztán újabb infóra találtam, mely igazolta a fent említett hasonlóságot. Két színes bőrű zenész csatlakozott a csapathoz a kilencvenes évekbeli újralakuláskor, mégpedig az énekes André Carswell és Raoul Wallon bőgős. Bizony, ezért éreztem egy nagy adag Pinnick-izmust az énekben, az a bizonyos fekete hang nagyon erősen rányomja a bélyegét a megszólalásra. Ahogy az album halad előre, rengeteg fogós melódia és kábé ugyanilyen sok progos okosság váltogatja egymást a lehető legjobb arányban. Néhol persze érezni a régisulis megközelítést, és felködlik az Asia, az IQ vagy a Yes neve, de máshol meg jól odacsapnak, mintha egy szteroidokkal teletömött, kissé több torzítót használó Marilliont hallanánk.

Az arcbamászóbb szerzemények közé tartozik a nyitó Wrong vagy a húzós, groove-os Your Time, míg finom prog rock repüléseknek lehetünk fültanúi a Happy Go Lucky vagy az out Of This World hallatán. A Far Away pedig csodaszép lírai, a végén egy meglepő, de hatásos szaggatott villanygitáros betéttel, ahonnan visszatér a líra... Tanítani való.
Prog rock rajongóknak kötelező tananyag ez a lemez, aki tudja, szerezze meg a limitált speciális kiadást is, amely két koncertfelvétellel több az alap változatnál.

Tíztíztíz.