Shock!

Itt van hát a spanyol death metal legenda (nem viccelek, az infólapon ezt írták) 2005-ös korongja. Egyébként az említett infólapon jókat lehet vidulni, például az énekes művészneve Dave Rotten, és a line-up felsorolásánál a többi zenész a keresztnevével szerepel. Akármekkora legendák is, ez kicsit ciki.

Hordoz azonban a lap egy alapvetően fontos információt is, ugyanis a lemez producere Erik Rutan (ex-Morbid Angel, Hate Eternal), így voltak bizonyos elvárásaim, amik aztán szerencsére részben teljesültek is. A hangzás a gitárok szempontjából remek, a két hangszer arányosan és kellő erővel szólal meg, de sajnos a dob néha el-eltűnik, és a pergő kicsit olyan lett, mintha fazekat ütögetnének. Ami nagyon tetszett, hogy figyeltek a basszusra is, megfelelő hangtechnikán kellemesen gyomrozza az embert.

Folytatva a vizsgálódást, egyből feltűnik, hogy a csapat az alapvető death metal kliséken nem tudott túllépni, a borító például az album címével egyetemben elég gagyira sikeredett. Azt várom már egy ideje, hogy jöjjön egy hasonló beállítottságú banda, mindegy honnan, de a borítón ne három hektó művér legyen. Na mindegy, egyéni szocprobléma.

A zene alapvetően grinddal kevert floridai hatású death metal, de azért előfordulnak benne érdekes csavarok, ilyen például a Filth Injectedben a monumentális, szintivel vegyített bevezető, illetve a nálam kakukktojásnak számító Hoax Therapy. Jól indul a korong, a címadó dal kellőképpen nyers, nem túl bonyolult, arra jó, hogy az ember megtudhatja előre, mire számíthat a továbbiakban. Érdekes, hogy néha thrashes ízt érezni a dalban, és ez az íz még több másik nótában is visszatér.

Az alapok lerakása után aztán kíméletlen pusztítás kezdődik a Burnt But Not Carbonized személyében, ami bevallom, eléggé felnyomta az adrenalinszintemet. Pusztítás a javából, remek riffekkel, bugyborékoló hörgéssel, boldog lettem volna, ha az egész album ilyen lenne. Megjegyzem: a cím egyszerűen remek. A Filth Injected kis kitérő a dalok közt, mint már említettem, monumentális, szintivel vegyített bevezetővel bír, és kimondottan jól sikerült kis sziget a death metal tengerben. A sebesség itt csak kicsit gyorsabb a középtempónál, de ez nem probléma, mert utána felkapcsolnak egy-két fokozattal. Az Infernal Haemorrhoids-ra nem tudom mi szükség volt, gondolom a grind vonalat akarták erősíteni, lett belőle egy 15 másodperces valami. Nem tudom ki hogy van vele, én ezeket a grind szösszeneteket sosem tudtam megérteni, hisz mire felfognád mit akarnak, már vége is.

Teljesen felesleges, hogy minden nótát elemezzek, hiszen a továbbiakban nem sokat változik a képlet - sajnos ez a klisékre is értendő. Annyit azért megjegyeznék, hogy jó lenne, ha kicsiny hazánkban is lennének ilyen „legendák", mert bár az Avulsed sem újította meg a műfajt, de az előző albumukhoz képest sokat fejlődtek, és itt átlagon felüli szintet hoznak, ami a nemzetközi porondon is értékelhető, nálunk azonban ezt a szintet csak néhány banda tudja hozni, gondolok itt például a Guttedre, vagy a Depths of Depravityre.

Ha túl tudsz lépni a kliséken, egy olyan death metal albumot tarthatsz a kezedben, amit érdemes meghallgatni és néha újra elővenni. Mit mondjak még? Ez egy jól sikerült album. Több ilyen kellene.