Igényes kiállású cd-t küldött a Carnia, a borító nyomdai, a cd-n sem a TDK együttes új lemezét hirdető matrica van, a szép papírra nyomtatott (bár kissé szűkszavú) infólap mellé bónuszként még egy Carnia képeslapot (!) is mellékeltek. Két dal szerepel a korongon, plusz az egyikre készült "radio edit", mely - ha nem tévedek - csak a dal utolsó refrénje utáni szóló lehalkulásával "jött létre".
Az igényes, és nem túl olcsónak tűnő külcsín után meglepve konstatáltam, hogy a tagok vagy bankrablók, vagy álbrókerek, ugyanis nem adták lejjebb a Tom-Tom stúdiónál. Jól is szól a két dal, amely egyébként alapvetően igényes dallamos rockzeneként jellemezhető. A hangszeresek adatlapjait végigböngészve a Toto-tól a Dream Theaterig találtam kedvenceket: előbbi hatása a zene hangulatában érhető tetten, utóbbié pedig a néha felbukkanó szólókban, apró bevadulásokban csíphető fülön. A női ének (Ágó Dia előadásában) jó ötlet, kevés jó női énekessel rendelkező rockbanda mozog mostanában kis hazánkban, Dia hangja ráadásul az a ritka, mély tónusú, borzongató típus, amit kifejezetten szeretek, nagyjából képzett is (bár némi finomítás azért elfér még), a dallamok is a helyükön vannak, és egész jók a dallamok is.
A két dalról a Hetedik Érzék ugyanúgy beugrott, mint a még-nem-teljesen-popos korszakos Hooligans (akikkel a fiúk-lányok rendszeresen turnéznak is) - könnyen emészthető, mégis igényességre törekvő rockzene ez, bár érzek némi keményebb zene iránti vágyat is, főleg az Erdő című tétel nemrádióedites változatának végén, ahol dreames zúzás, kétlábdobok és metal riffek váltják fel az addig inkább laza rockos alapokat.
Kíváncsi vagyok, mivé fejlődik a Carnia, egy apró (ám annál nehezebb) lépés választja el őket az azonnal fülbe ragadó refrénekkel rendelkező, ütős rockslágerektől, csak ügyesen és kitartóan kell tovább dolgozni. A hallottak alapján mindenképpen érdemes.
