Öt másodperce se szólalt meg az alapvetően hősmetal alapú olasz brigád első dalának zenei alapja, mikor a szívem kiugrott a helyéről, a megüresedő helyét pedig a hasüregemből menekülő beleim összecsavarodott egyvelege foglalta el, miközben a szemeim helyet cseréltek a füleimmel. Röviden szólva majd' szívinfarktust kaptam a szörnyülködésbe oltott röhögőgörcstől.
A megszólaló ének ugyanis kábé olyan, mintha valaki nem tudná eldönteni, hogy Halfordot istenítse vagy férfi létére inkább holmi operaénekesnőket - fejhangú sipítozás szólal meg akkora vibrátóval, mint egy szteroiddal telepumpált szinuszhullám. A vidéki rokonok kakasa visított így, ha a tyúkok elkapták a micsodáját. Komolyan, képtelen vagyok rendesen körülírni, milyen borzalmasan röhejes ez a vokális alulteljesítmény. Germano Quintabá - jegyezzétek meg ezt a nevet. Olaszország Uhrin Benedekje lehet az ürge.
Oké, két percre megpróbálok a zenére meg a tényekre is figyelni, bár marha nehéz egy ilyen "izé" mellett... A Centvrion olasz csapat, 1992-es megalakulásuk óta ez a harmadik lemezük. Hehehe, most olvasom a röhögéstől sírdogálva, hogy a Monti nevű gitáros tesók sokáig keresgélték a Tökéletes Énekest, no, ez lett Germano barátunk, a Félisten.
A zene néhol true metal, máshol meg amolyan Judas Priest és Accept retró. A hangszeresek a stílusnak megfelelő szinten teljesítenek, semmi extra, de nem is rossz. Komolyan, ha egy normális énekesük lenne, még jónak is mondanám a kategóriájukban a bandát. A borító is vicces egyébként, egy szöges csuklószorítós, kivágott szemű ókori római katona marconáskodik egy kétcsövű shotgunnal, a háttérben aranyszínben világít a Colosseum.
Közben megnéztük a honlapjukat is - ha valami, hát ez szigorúan ajánlott! Olyan fotók vannak, visítottunk a röhögéstől szerkesztőségileg. A fickók kissé military stílusúak, énekes félisten barátunk úgy néz ki, mint egy gyépés dagadt brutális kisfiú, kekiszínű náci cuccban, hitlergrimasszal... Máshol meg brutális ütvefúróval akar szétforgácsolni valami nőt. Gyerekek, ez lesz a kezdőlapom. Mit kezdőlapom, a bibliám...
Közben szólnak a tökegyforma makaróni-power témák, Germano pedig visít, mint az áldozati coca. A dalcímek alapján menetelnek a tankok, elpusztult Róma is időközben, de a legjobb cím a Megalometal. Csakazértis betesszük ide pici hangminta képében a lemez első pár másodpercét, meg kaptok zenekari fotót is. Egyet. Kettőt. Sírdogáljatok ti is csendben, ne csak szegény újságírónak legyen rossz!
