Legutóbb éppen tavaly őrölt egy nagyot nálunk ez a New Orleans-i társaság (bár helyesebb lenne talán Kirk Windstein gitáros-énekesről és állandóan változó társairól beszélni), és még az év vége előtt megjelent az aktuális albumuk is. Azt kell mondanom, hogy aki a világfájdalom tökéletes zenei ábrázolására vágyik, az a Crowbarban bármikor megtalálja a számítását.
megjelenés:
2001 |
kiadó:
Spitfire / BMG |
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
A vészterhes tempók és a maximálisan riffközpontú felfogás minden egyes anyagukra jellemző és ez már örökké így is lesz, ám az alaprecepthez rendre van mit hozzátenniük, és pl. a legutóbbi két lemezen Kirk énekdallamai kaptak meghatározó szerepet. Ez a Crowbar-viszonylatban "lírai" (Ha-ha!..) hangvétel a Sonic Excessre eltűnt, maradtak a vontatottabbnál vontatottabb ütemek, a Black Sabbath-ihlette csatakos ultradoom riffek és Kirk elgyötört, dallamszegény üvöltése; a tiszta ének helyett most a gitárdallamok, harmóniák vannak előtérben. Egyetlen alkalommal van időnk lazítani, az instrumentális In Times Of Sorrow alatt. Erre a két és fél percre lekerül a vállunkról a torzított gitárok mázsás súlya, persze ez a cím se csal mosolyt az ember arcára... Ám az ezt követő It Pours From Me végleg padlóra küld és amikor Kirk azt ordítja a kiállásban, hogy "Suicide!", az mindennél többet elmond a nótáról, sőt az egész korongról!
A tempó tényleg csak néhány pillanatra pörög fel, az Awakening és a Failure To Delay Gratification a két igazán sebességcentrikus szám. Ez utóbbi sem tart azonban sokkal tovább három percnél, ráadásul Empty Room címmel következik a végső "haláltusa". Itt Kirk hangját a versszakok alatt nem kísérik gitárok, csak a ritmusszekció dolgozik és ezáltal még jobban érvényesül az ismét teljes letargiába taszító szöveg. Hát, a Crowbart sem kötelező mindenkinek szeretnie, de hány és hány olyan ember van hazánkban is, akik ha kívülről tudnák szemlélni a saját életüket, akkor valami hasonlóan visszataszító képet látnának!.. (Csak nehogy bárki is felszólításnak vegye azt a fenti bekiabálást - vagy ha már mindenáron meg akarja tenni, legalább a Crowbar-kazit vagy CD-t helyezze előtte gondosan látómezőn kívülre, he-he!) Aki viszont eddig is megszállottja volt a csapatnak, az most egy újabb nagyszerű doomcore/sludge anyagot tudhat magáénak!