Nyáron szépen elsiklottam a But Wait... There's More! fölött, ami nem is volt valami nehéz, hiszen az ötszámos cucc összesen sem tesz ki tíz percet. Mégis hiba lett volna teljesen megfeledkezni róla, ez ugyanis az 1982-ben alakult texasi crossover-alapcsapat D.R.I. első stúdióanyaga utolsó nagylemezük, az 1995-ös Full Speed Ahead óta, azaz huszonegy éve. Igaz ugyan, hogy időközben kiadtak egy csomó válogatás-cuccot, valamint volt egy split anyaguk is a Raw Powerrel közösen, továbbá napvilágot látott egy 1984-es koncertfelvétel is a CBGB's-ből, egyrészről azonban húsz évre vetítve ez elég sovány termés, másrészről pedig a But Wait... az első olyan cucc 1995 óta, amelyen új D.R.I.-stúdiófelvételek hallhatóak. Szám szerint pontosan három, az utolsó két track ugyanis a Dealing With It klasszikusainak, a Mad Mannek és a Couch Slouchnak újra rögzített verziója: mindkettőt lassabban játsszák valamivel az eredeti verzióknál, a Mad Man elejéről pedig levágták a szövegelést is, így alig haladja meg az egy percet.
Az új dalok pedig remekül passzolnak hozzájuk, azaz a korai D.R.I. szellemiségében íródott zajos, nyers, punkos cuccok ezek egy-két percbe tömörítve (az Anatomy már-már epikusnak tekinthető a maga majd' három percével). A csapat beleszarós, arcbamászó attitűdjét teljes egészében magukon is hordozzák, és abban is biztos vagyok, hogy a felvételeken 1989 óta először ismét Bill Metoyerrel dolgozott négyes totál élőben rögzítette őket. Azt, hogy új dalok hallhatók az EP-n, érdemes azonban zárójelbe tenni, mivel az Against Me demóját már 2004-ben nyilvánosságra hozták, az As Seen On TV-t pedig évek óta játsszák élőben (emlékeim szerint a 2012-es pesti bulin is elhangzott).
A két főhős, Kurt Brecht énekes és Spike Cassidy gitáros alkotta tengely mellett az 1999 óta itt zenélő Harald Oimoen, illetve a cucc júniusi megjelenése óta már lelécelt Brandon Carns dobos hallható ezen a nyúlfarknyi kiadványon, amely annak ellenére is heves szívdobogást okozhat minden régi rajongónál, hogy megjelenéséből komolyabb következtetéseket nem érdemes levonni. Tekintve ugyanis, hogy három, korábban hivatalosan meg nem jelent „új" darabjából kettő hosszú évekkel ezelőtt született, a But Wait...There's More! nem jelent túl sok mindent a két évtizede napirenden lévő nyolcadik D.R.I.-nagylemez esetleges megjelenésével kapcsolatosan.
Reménykedni azért természetesen továbbra is lehet, a klasszikus D.R.I.-hangulatot abszolút hordozó ötszámos EP pedig az éhség csillapítására, illetve némi nosztalgiázásra több mint megfelelő.
Hozzászólások