Olasz zenekarokkal elég ritkán voltak jó tapasztalataim. Nem előítélet ez, egyszerűen nem fogott meg anno se a Rhapsody, se annak különböző kópiái. Egy idő után, ha a napfényes Itália metal életére gondoltam, önkéntelenül egy pallos képe jelent meg lelki szemeim előtt. Erre mostanában két ottani banda cáfolt rá, az egyik a Novembre, a másik pedig jelen írásom tárgya, a DGM.
1994-ben alakultak, akkor még instrumentális prog zenekarként, majd több tagcsere közepette azon vették észre magukat, hogy van már énekesük is. Egy minialbum és három lemez után 2003 májusában jelent meg a Hidden Place, amely egy kifejezetten profin felépített és megírt prog korong. A Symphony X vagy a Shadow Gallery neve ugrott be legelőször, ahogy a "Nap nélküli napról" szóló nyitó tétel elindult. Titta Tani orgánuma is Russel Allenre emlékeztet, bár kevésbé "szőrös" a hangja, viszont annál hajlékonyabb. A progresszív és egy csipetnyi neoklasszikus ízzel megspékelt metal zenére kifejező, karakteres énektémákat hoz, a refrének is megjegyezhetőek, a vokálmunka is tetszik... A hangszeresek pedig néhol pici fűszereket kevernek ehhez a kiváló olasz szószhoz, a dob helyenként death-esen feszes és gyors kétlábdobokat ratatáz a fülünkbe, a gitárszólók a neoklasszik felé kacsintgatnak, a billentyű helyenként a régebbi prog rock csapatok, vagy éppen a Queen munkásságát idézi. A dalok között van zakatolós, erős refrénű "prog himnusz" ugyanúgy, mint IQ-t, Marilliont, néhol Ayreont idéző finom, lassú téma vagy egyszerűbb, fogós metal riffelés és apró, de nem zavaró matekozással megspékelt munka is. Az utolsó "Winter Breeze" meg nagyon korai Queensryche balladák emlékét hozza vissza. Jajj, a QR miért nem tud már ilyet...?
Ráadásul nagyon finoman szól az egész, a hangszerek aránya, a hangszínek, a "dög" - minden rendben van. Nem csoda, az olaszországi felvételeken a Novembre egy tagja segédkezett produkciós szinten, a mastering pedig a svéd Mastering Roomban zajlott, ahol az In Flames, Soilwork, vagy a Meshuggah is dolgozott. Olaszhonban, kis kiadónál nem tudom, mi lesz velük, egy InsideOut sokkal jobban feküdne nekik, így félő, hogy az under-undergroundban fognak megragadni - pedig kár lenne értük! Remélem, hallok még róluk.
(Érdekesség a végére: a szép hangú Titta Tani énekes, DGM-beli tevékenysége mellett csatlakozott két amerikai halálmetál brigádhoz is, névszerint a Necrophagia és a Daemonia legénységéhez... dobosként! De azért remélem, a DGM-ben hosszú életű lesz...)
