A Diabolus In Musica ugye nem valamiféle elfuserált Slayer-tribute, hanem az Ørdøg zenekar kisöccse, ami a Patás fekete és sötét dalainak akusztikus átirataira specializálódott, megfejelve mindezt némi meglepetéssel. Vörös Andrásékból pedig – kábé pont egy évvel az első eresztés után – bizony másodszorra is kibújt a kisørdøg, és a négy ürdüngös tétel mellett most is szerepel egy idegen átirat. Az Isten Háta Mögött helyére ezúttal ráadásul egy külföldi előadó került, nem is akárki: Bob Dylan mindenki által ismert All Along The Watchtowerjéről van szó, amit a legtöbben Jimi Hendrix előadásában hallgathatnak ugyan, de akkor is Zimmerman bácsi szerzeménye.
A remek klipjével a dal apokaliptikus hangulatát csak felerősítő Az őrtoronyból feléd pedig kiemelkedő átirat lett, Mikiék tényleg új köntöst adtak a régi próbababára, bár bevallom, egy ideig azért szoknom kellett ezt a pattogó ritmusú, a középrészében torokénekkel (vagy valami olyasmivel) is megtámogatott művet. Az pedig Vörös Főördögöt dicséri, hogy újrafordította a szöveget, és maximum csak felhasznált dolgokat Barna Imre és Hobo korábbi fordításaiból, semmiképpen sem másolta őket.
Ez tehát a kakukknak az ő tojása, a többi négy szám pedig mind-mind az Ördögé, és ismét megkapjuk a már szokásosnak mondható, akusztikus gitárokkal-perkával, továbbá Bokodi Bálint magas fekvésű énekével és remek hegedűjátékával megtámogatott, kreatív átértelmezéseket, amiket az olyanoknak, akik hozzám hasonlóan unásig ismerik a Tíz fekete dalt meg a Sötétanyagot, forgatniuk kell talán egy darabig, de utána egészen biztosan be fognak ütni. Leginkább talán a valóban újragondolt Natasa és az akusztikus átdolgozásért szinte üvöltő Keringő, de hasonlóan jó lett a 100×100000 is. Egyedül az elég idegesítő Államtitkárral nem tudok továbbra sem mit kezdeni, de meg kell hagyni, ennél az eredeti károgásával is ki lehet kergetni a világból.
Emellett a Milyen kár nem csak jól szól, hanem igen tetszetős csomagolásba is rejtették (az első száz példány ráadásul kézzel számozott), de hát Andrisék már a nagytestvér esetében is mindig adtak az igényességre. Úgyhogy mindenki tegyen egy próbát a kinézetre minden fodrász rémálmát jelentő négyessel, hiszen a kettes sorszámú EP szerintem jobban sikerült a debütnél is, és ha ilyen intenzitással haladnak tovább, lassan kell jönnie egy Ørdøg lemeznek, hogy egyáltalán legyen mit feldolgozniuk.
Hozzászólások