Shock!

Waaaaaaaaaaahhhhhhhhh!!!!!!!! Így indul a lemez, és amennyire kivettem az iszonyatos hörgésből és zúzásból, németül nyomják az angol lemezcím ellenére. Megint csak skatulyázhatatlan zenét találtam, mert a death-es gyilkolással induló anyag két percen belül átváltott zongorás himnuszba, aztán vissza speed-thrash őrületbe! Én meg potyogtam egyik ámulatból a másikba.

Valahogy így lehet megújítani a súly zenéket: változatosan, ötletesen, nem félve az újításoktól. Az apokalipszis lovasairól elnevezett gárda ugyanis tényleg bátran nyúlt a dalokhoz! A második dalban (Warum?) is death az alap, de kis blackes billentyűk is színesítik az anyagot. Eddigre már a német nyelvet is megszoktam (pedig az engem ismerve csoda), és elmerültem annak a boncolgatásában, hányféle őrült, nyakatekert és váratlan dolgot képesek a srácok belezsúfolni a dalaikba. A hármas track géptelenített Rammstein, lassú málha, aztán hirtelen igazi német folkba vált mindenféle lökött perkával, majd valami sörhimnusz jön szintivel - őrület!

A négyes Terra Nola-ról még a Paradise Lost is eszembe jutott helyenként, utána egy angol nyelvű dal következik, ahol meg néha olyanok, mint egy pózmentes Manowar. De nem pihenhetünk itt se, mert máris egy spanyol nyelvű, és zenéjében is flamenco hatású tétel következik, szabályos sláger! Még trombita is szól a háttérben... Aztán egy punk-metal zagyvulat érkezik, néhol idétlen jazz-orgonával kísérve...

Kegyetlen egy lemez ez. Egyrészt nehezen megjegyezhető, nem egy örökzöld slágergyűjtemény, de aki tobzódó ötlethalmazt és meglepetéseket szeretne egy nyitott és zúzós pillanatában, jól jár vele. Segíti a lemez befogadását az is, hogy egész szépen szól az egész, hallani minden hangszert, az összes felbukkanó apróságot (ütősök, énekesnő, zongora, akusztikus gitár, trombita...).

Lefáradtam, de jól esett. Kicsit pihenek, aztán nekiugrom megint. És adok neki egy kedves nyolcast.