Shock!

Eleddig kimaradt számomra a kanadai Exciter munkássága. Hiába kutattam a lemezeik után, a Feel the Knife E.P. kivételével semmit sem sikerült begyűjtenem tőlük. Épp kapóra jött tehát ez az anyag, mely 15 újra felvett Exciter klasszikust rejt.

Valószínű többségben vannak azok, akiknek semmit sem mond a trió neve, a kedvükért elárulom, hogy old-school power metalról van szó, de nem a mostanában annyira divatos Tobias Sammet/Kai Hansen-féle formátumban. Ez itt ugyanis szikár, agresszív riffeket felvonultató, arcbamászós zene, mely alapján inkább a Motörhead, az Anvil, esetleg a Venom ugrik be, semmint a Helloween vagy a Blind Guardian. A többségében igen gyors, néhol punkos power-zúzdákhoz igen sokat tesz hozzá Jacques Belanger, aki tökéletesen passzol ide. Hangja karcos, erőteljes, ám jófajta dallamokra is képes. Kicsit olyan, mintha David Wayne és Blitz még morcosabbra, agresszívebbre vette volna a figurát. Igazi hangszálgyilkolás, amit művel, de kurva jó! Az eredeti csapatból egyébként csak a gitáros John Ricci maradt, a többiekkel nem tudni, mi van, de ezt a lemezt hallgatva, nem is igazán érdekel. Ami itt hallható, az ugyanis tökéletes megidézése annak a csodás kornak, mikor még az Armored Saint, a Helstar vagy Anvil nyomta a tengerentúli klubokban.

A hangzás is ehhez az érához lett alakítva, kellőképp koszos, mocskos, nyers, nem jellemző rá semmiféle finomkodás, ellenben iszonyúan húz. Azt hiszem, a fiúk az élő hangzásukat (már ha koncerteznek egyáltalán mostanában...) vették alapul a keverőpult mögött. Dalt kiemelni nem nagyon érdemes a lemezről, a színvonal végig egyenletesen magas, de mégis, talán a Violence and Force, a Rising of the Dead, az I am the Beast valamint a korábban a Seven Witches által is feldolgozott Pounding Metal a legjobbak.

Nem tudom, mi lesz az Exciterrel, de remélem, nem csak erre a lemezre volt elég a lendület és hamarosan turné is lesz, ezek a nóták a színpadon tuti gyilkolnak! Én szurkolok, ez a lemez pedig egy igazi csemege!