Azért ezek a srácok éreznek valamit... Azt biztosan, hogy hogyan kell egy szóban összefoglalni egy egész lemez milyenségét. Faceless-Arctalan. És ez bizony így igaz erre a zenére és lemezre. Légy divatos! Ez a jelszó, s ennek szellemében görög elő a hangfalakból a 12 szám.
megjelenés:
1999 |
kiadó:
Noise / MusiCDome |
pontszám:
6,5 /10 Szerinted hány pont?
|
Van itt egy jó nagy adag nyúlás a modern, extrém, elvont, stb. bandák védjegyeként ismert megoldásaiból, persze főleg a vezető brigádokra koncentrálva. Egy kis Korn itt, egy kis Machine Head ott, legyen egy kis súlyosság, némi dallam, gitárzajok, White Zombie féle ipari vonulat, és máris kész az új extrém csoda /?/ persze a jó hangzás majd sokakat megtéveszt. Biztos jó pár darab el fog menni a lemezből, de fogadni merek, hogy 5 év múlva ez a zenekar már nem lesz velünk. Legalábbis nem ebben a stílusban.
Ha 5 évvel ezelőtt jött volna ki ez a korong, biztos sikerre számíthatott volna, s egy újszülöttnek lehet, hogy a kedvenc bandája lesznek; de aki újdonságra vágyik, nem arra, amit mások már ezerszer elsajátítottak sokkal jobban, az spóroljon valami jobbra. Egy EP-nyi jó anyagot össze tudnék válogatni, mert azért vannak jó riffek, tempók, nóták, de az egész valahogy olyan görcsös és erőltetett. Kiemelkedő nóták: "Roachlist, Dead Man, Pig-Face".