Shock!

Ugyan az ismertető trágya tárgya még a tavalyi év szülötte, mégis érdemes róla néhány szót szólni, mivel Oroszországból se kapunk túl gyakran női hörgéssel ellátott death metal anyagot. Persze, ma már senki se lepődik meg azon, ha a színpadon egy törékeny hölgy Godzillát megszégyenítő hangokat ereszt bele a mikrofonba, de mégis, azért jó tudni, hogy a feminizmus se volt hiába.

A Grace Disgraced 2004-ben alakult, s egy demó valamint egy split lemez után tavaly el is készítették debütáló albumukat. A zene eléggé egyértelműen a kilencvenes évekbeli amerikai death vonalnak hódol. Nem is kell meglepetésekre számítani, az Enthrallment Tracedet hallgatva nem találkozunk olyan momentummal, amelynek hatására a plafonig szaladna a szemöldökünk. Javarészt középtempós szerzemények sorjáznak a lemezen, néha persze elsül a kétlábdob is, de nagyjából ez jelenti zeneileg a legtechnikásabb részt a korongon.

De mindez még nem is volna nagy probléma, ha a dalok erősek lennének. Én viszont sokadik, temérdek, megszámlálhatatlan, hihetetlen mennyiségű meghallgatás után is csupán egyetlen szerzeményt tudok kiemelni a hét közül, ez pedig az album közepén helyet foglaló Psycho Cycle, amiben felfedezhető a Morbid Angel elborultsága és a kései Death fogós agyassága is, de mindezt csak a hatásokban érezni, máskülönben nagyon is mai a dolog, jó kis váltásokkal, színes témákkal. A probléma az, hogy ezt a hat percet leszámítva a lemez voltaképp nem más, mint egy harmincöt perces középszerűség, igaz, bivalyhangzással megfejelve, amitől sokkal jobbnak tűnik elsőre az anyag, mint amilyen valójában.

A dalok is túl hosszúak, hat-hét perc egyszerűen sok ennek a zenekarnak, fele ennyi idő alatt is el tudnák mondani, amit akarnak. Érzésem szerint ezt a lemezt simán ki lehetett volna hozni EP-ként, mondjuk 22 percben, ott viszont nem lett volna üresjárat. Érezni, hogy a csapat nem csak úgy összehányta a lemezt, biztos sok időt fordítottak rá, de ez így inkább tűnik felelésnek történelemórából, mintsem saját gondolatok egyéni megformálásának.