Az Akela zenekar fő-ordasa nehezen elvéthető művészi alterego mögé rejtőzve adta ki első saját lemezét, és ezzel szinte egy időben megítélték neki az Év Szövegírójának járó Emerton-díjat is. Kicsit rácsodálkoztam e tényre, így elhatároztam, hogy beleásom magam a Rovott a múlt szövegvilágába, hisz az általam eddig ismert, Katona László fémjelezte lemezek tematikai sokrétűsége túlnyomórészt a kopuláció és bizonyos maláta- és venyigeszármazék tinktúrák dicséretében merült ki, melyet dekadens Bölcs Ezopuszként hirdetett puritán fabuláiban.
Bár jelen lemez sem nélkülözi a fent említett bacchus-i himnuszokat, a posztmodern belletrisztika górcsövén át egyedülálló felfedezéseket tettem szövevényes szimbólum-rendszerének dzsungelében bóklászva, hol egyetlen "iránytűm" József Attila egy profetikus eposzi jelzője volt, mely Főnök tevékenységének egzakt definíciója: "Katona: vadakat terelő juhász". Ezt a sort korunk esztétái nemes egyszerűséggel a világirodalmi kánonban párját ritkító bukolikus paradoxonként könyvelték el.
Elemzésem során szigorúan el kellett vonatkoztatnom a muzikális és lírai tartalomtól, hogy kimatekozzam, mit is jelent a múlt szellemiségét a sivár jelennel összevető antimilitarista pamflet-gyűjteményként is felfogható album címe, hisz a 'Rovott a múlt' szókapcsolatban ugyanazt a trükköt kell bevetni, amit Katona "Főnök" László nevének átírásakor ("L" helyett "Z") tett, fontos támpontot adva ezzel Sherlock Holmes-t megszégyenítő detektívmunkámban. Maga a módszer nagyon egyszerű, csak egy mezei számítógép-billentyűzet kell hozzá, és az "L" betűtől a "Z"-ig végzett lóugrást (egyet fel, hármat balra) most a "R"-től visszafelé kell meglépni: három jobbra, egy le. És ott vagyunk a "J"-nél. A két magánhangzó cseréje után minimális fonetikai beavatkozással (a hangok hosszúságát kell megvariálni) kijön, hogy "Jó vót a múlt." Bizony, bizony, Farkaskomák, Főnök albumának mottója a múltidézés, a humán egzisztencia diakrón levezetése az ősközösségi létformáig, mely 12, többszörösen összetett jelentéstartományú nótában manifesztálódik e kis korongon.
Az ősemberi létet hűen felvázoló 'Kő' c. alkotás egyértelmű prehisztorikus utalásai ellenére is kemény dió. A dal lényegére tapintani csak úgy lehet, ha a refrén ("Bunkósbottal bunkóznám le a sok bugris bunkót") ötszörös alliterációját merészen absztraháljuk, egyértelművé téve, hogy ez egy igazi falkatoborzó (ver-bunkós) dal. És így megválaszoltuk a bő másfél évszázada feltett költői kérdést: "Ej, mi a kő?".
Szociográfiai szempontból viszont új megvilágításba kerülhet az alkotás egésze. A "kő" (angolul "rock") egy egész zenei szubkultúra egybeolvasztásának sikeresen realizálódott kísérlete egyetlen nótában, ahol a kétszer elhangzó "Sej, ha én a kőkorszakban szülhettem volna" sor gondoskodik a keretes szerkezetről. A második versszakban említett böfögés, mint olyan, túllép a naturalista módon ábrázolt metabolikus folyamat képén, olvasatomban itt minden ún. "rocker"-t kitartásra bíztatva, a szabad akarat és az élet szinonimájaként hagyja el az alapkővető Főnök és követői torkát.
Mellesleg, a Lygia c. szado-mazo balladában vendégeskedő pánsípos indián törzs is alátámasztja hősünk vonzódását a primitív társadalmi szerveződésekhez. A dal címe pedig feminin hangzása ellenére igazából az azonos nevű görög halászfalura utal, szintén az ősközösség (azaz a halászat, vadászat és gyűjtögetés) dicshimnuszává téve a tételt.
Újabb árnyalat a költői kifejezésmód palettáján a monoteista világszemléletet szarkasztikusan kifigurázó 'Isten Bajsza', mely bigott társadalmunk szégyenfoltjaira mutat rá, szembeállítva ezt a "tomboló hétfejű sárkánnyal", ami népmesei jelképként (de a "tisztító tűz" allegóriájaként is hatva) áthidalhatatlan ellentétet teremt korunk materialista törekvései és gyermekkorunk elvhű világa között. Ezt a kontrasztot a záró, liturgikusan piromán 'Szertartás' refrénje is prezentálva: "Ég a gyertya, ég".
Ugyanezzel az anakronisztikus eszközzel él a 'Győz az igazság' című dal is, hisz zeneileg a régi NSZK detektívfilmek hangulatát idézi, de mindezt egy modern techno-alapra helyezve. Itt külön meg kell dicsérnem a zenei rendezőt, hisz igen derrick munkát végzett! A dal refrénje sajátos hangsúlyozásával hívja fel magára a vájt fülű hallgató figyelmét: "győz az i-gazság". Ha újra elkezdünk bűvészkedni a betűkkel és írásjelekkel, kijön az igazi mondanivaló: "Győzi A-Z gazság", azaz Főnök itt egyértelmű kirohanást intéz egy bizonyos kereskedelmi csatorna egy bizonyos műsora ellen, elejétől végéig (A-tól Z-ig) nagy átvágásnak minősítve azt, kiemelve a tömegmédiák degeneráló hatását is. Igen, ezt nevezem igényesen tálalt mondanivalónak! A végére marad a nagy kérdés: vajon a sok erőszakos utalás, durva motívum ellenére miért is neveztem mégis "antimilitarista pamflet-gyűjteménynek" a lemezt?
Először is: a kezdő "A Cézárért, Családtervezés" kettőse egyszerre idézi Janus Pannonius és Roger Waters háborúellenes felfogását, reggae-s versszakainál főleg koszorús humanistánk "Mikor a táborban megbetegedett" c. versének, a harmadik perc utáni himnikus leállás alatt pedig a Pink Floyd 'The Wall' albumának hatását véltem kiérezni.
Másodszor: ugyanebben a dalban elhangzik a "fatorlaszok" szó, ami újabb frappáns magánhangzócserével "lator f@szok" lesz, így minősítve a Honvédség intézményének oszlopos tagjait.
Fő érvem viszont a freskószerű borítón van elrejtve és tényleg csak a legelvetemültebb analízis-technikával fejthető meg, amely sajátos egyvelege Freud álomfejtésének, a Silva-féle agykontrollnak és Yoda mester sztoikusan rezignált bölcseletének, messze túlmutatva a morfológia, szintaxis és szemantika síkjain. Ha az említett képre pillantunk, láthatjuk, hogy Zászló testvér egy lovon ül, (azaz "paci"), miközben a művészi álnevet adó objektumon keze ökölbe (angolul "fist") szorul. Az így kapott diminutívumot és anglicizmust összekapcsolva megkapjuk, hogy koszorús mű-vészünk bizony békepárti: pacifist.
Hozzászólások