Shock!

december 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

CD kritika tartalomböngésző

0-9ABCDEFGHIJKLMNOPQRSTUVWXYZ

Killing Joke: Lord Of Chaos

killingjoke_cMeglehetősen régen, hét éve jelent meg a Killing Joke legutóbbi lemeze, de most már szerencsére alakul a folytatás, ez az EP pedig az első konkrét előjel Jaz Colemanéktől. És azt kell mondanom, hogy amennyiben a Pylon utódja a két friss szerzemény szintjét hozza majd, igencsak érdemes lesz várni, ez ugyanis baromi ígéretes.

A brit alter/new wave/gót/poszt-punk/indusztriális/akármilyen úttörők esetében évek óta az eredeti felállást takarja a név, ami eleve jelent egy bizonyos szintet, én azonban azt bírom a legjobban ebben a mai Killing Joke-ban, hogy hiába beszélünk több mint negyvenéves zenekarról, akiknél az összes hangban ott kísért a múlt örökségének minden erénye, mégsem hat porosnak, avittasnak, amit hallunk. Sőt, még csak az efféle bandákat sokszor kísértő Motörhead-effektusról sem beszélhetünk (amivel amúgy önmagában szintén nincs baj, ha jó dalokkal párosul): az utóbbi pár lemez utólag hallgatva egyértelműen rendelkezik egy fejlődési ívvel, és a hosszas kivárás is azt mutatja, hogy az öregek nem akarják mindenáron a szájukat jártatni, amikor épp nincs mit mondaniuk. Ritka, de üdvös ez a hozzáállás.

megjelenés:
2022
kiadó:
Spinefarm / Universal
pontszám:
9 /10

Szerinted hány pont?
( 10 Szavazat )

Ahogy fentebb már említettem, a két új dal ennek megfelelően egészen óriási. A címadó a banda zajosabb, pörgősebb oldalát hozza, de egyszersmind azzal a bizonyos éteri sötétséggel, ami végig áthatja a számot: Geordie Walker zsizsegő-zakatoló riffelése és Paul Ferguson pumpáló dobolása legalább olyan védjegy, mint Coleman kissé papos, némi jó értelemben vett ripacskodástól sem mentes kántálása, de a lényeg, hogy a dallam és a tempó egyből a fülbe ragad. A Total, ha lehet, még jobban tetszik kissé elszálltabb hangulataival, monumentális, jelentőségteljes, ám végig ízlésesen csak a háttérből domináló szintis szőnyegezésével és Youth pulzáló basszusával. A refrén berobbanásai pedig kivételes dinamikát kölcsönöznek neki.

Az ábrát két remix teszi teljessé a legutóbbi lemezről. A Delete In Dub – Youth's Disco 45 Dystopian Dub nekem egyértelműen sok a maga savban áztatott, szétütött elektromosságával, az eredetiben is óriási Big Buzzból kanyarított, a folyós gitárok helyett a '80-as évek diszkós szintijeivel vastagon megkent, táncosra vett Motorcade Mix azonban baromi jó így is.

Várom a nagylemezt, ezek után megint igen sokat várok tőlük!

 

Hozzászólások 

 
#9 Equinox 2022-04-17 22:40
Idézet - QRman:
Idézet - Equinox:
Idézet - Qrman:
Melyik lemezzel érdemes megkezdeni az ismerkedést?

Szerintem attól is függ, hogy mi érdekel a legjobban. metalos fejjel a Pandemonium (1994) és a 2000-es évek közepén készült második self-titled (2003) valamint a Hosannas (2006) a nyerő, de az első self-titled (1980) egy post-punk alapmű,m viszont ott is hallatszik, hogy majd valamikor el fognak lépni az industrial irányába. A Democracy (1996) egy kicsit punkosabb, a Night Time (1985) meg sötét, new wave-esebb. Minden 5-6 évre jut egy kiemelkedő album, kb azokkal érdemes kezdeni, ami itt vastagon van szedve: https://rateyourmusic.com/artist/killing-joke

Szerintem amúgy mindent egybevéve a Night Time a legjobb lemezük. Nem ismerek mindent, csak az életmű felét/háromnegyedét, az újabbakat pl pont nem.


Oké, köszi az infót!

Majd szólj, mire jutottál, és hogy bejöttek-e az útmutatónak szánt lemezek
Idézet
 
 
#8 QRman 2022-04-17 13:37
Idézet - Equinox:
Idézet - Qrman:
Melyik lemezzel érdemes megkezdeni az ismerkedést?

Szerintem attól is függ, hogy mi érdekel a legjobban. metalos fejjel a Pandemonium (1994) és a 2000-es évek közepén készült második self-titled (2003) valamint a Hosannas (2006) a nyerő, de az első self-titled (1980) egy post-punk alapmű,m viszont ott is hallatszik, hogy majd valamikor el fognak lépni az industrial irányába. A Democracy (1996) egy kicsit punkosabb, a Night Time (1985) meg sötét, new wave-esebb. Minden 5-6 évre jut egy kiemelkedő album, kb azokkal érdemes kezdeni, ami itt vastagon van szedve: https://rateyourmusic.com/artist/killing-joke

Szerintem amúgy mindent egybevéve a Night Time a legjobb lemezük. Nem ismerek mindent, csak az életmű felét/háromnegyedét, az újabbakat pl pont nem.


Oké, köszi az infót!
Idézet
 
 
#7 Equinox 2022-04-16 21:29
Idézet - Qrman:
Melyik lemezzel érdemes megkezdeni az ismerkedést?

Szerintem attól is függ, hogy mi érdekel a legjobban. metalos fejjel a Pandemonium (1994) és a 2000-es évek közepén készült második self-titled (2003) valamint a Hosannas (2006) a nyerő, de az első self-titled (1980) egy post-punk alapmű,m viszont ott is hallatszik, hogy majd valamikor el fognak lépni az industrial irányába. A Democracy (1996) egy kicsit punkosabb, a Night Time (1985) meg sötét, new wave-esebb. Minden 5-6 évre jut egy kiemelkedő album, kb azokkal érdemes kezdeni, ami itt vastagon van szedve: https://rateyourmusic.com/artist/killing-joke

Szerintem amúgy mindent egybevéve a Night Time a legjobb lemezük. Nem ismerek mindent, csak az életmű felét/háromnegyedét, az újabbakat pl pont nem.
Idézet
 
 
#6 Qrman 2022-04-16 19:55
Melyik lemezzel érdemes megkezdeni az ismerkedést?
Idézet
 
 
#5 Equinox 2022-04-16 13:13
Amúgy ha már téma a KJ meg a klasszikushock, lassan a második KJ című anyag is 20 éves, és az újkoriak közül az meg a Hosannas már veretesnek számítanak. De az elsőről is lehetne írni, Night Time-ról is, vagy Pandemoniumról is.
Idézet
 
 
#4 NOLA 2022-04-15 17:26
Idézet - Draveczki-Ury Ádám:
Idézet - NOLA:
Szevasz Ádám.
Nem ide tartozik de szeretném megkérdezni, hogy nem tervezitek a Klasszikusokba a Down kettes albumát? Az éven toltotte be a 20-adik évét, és szerintem nagyon sok embernek igazi klasszikus :-) Még egy kérdés: a tavalyi The Crown - Royal Destroyer albumáról nem volt ismerteto? Csak mert szoktál róluk írni...

Kettes Down majd lesz egyszer, nekem is klasszikus, de most nem volt tervbe véve. Majd legközelebb.

Tavalyi Crown kimaradt (jó volt ettől még), most már szerintem nem pótoljuk így egy év csúszással.

O.K. Koszonom a választ.
Idézet
 
 
#3 Draveczki-Ury Ádám 2022-04-15 13:24
Idézet - NOLA:
Szevasz Ádám.
Nem ide tartozik de szeretném megkérdezni, hogy nem tervezitek a Klasszikusokba a Down kettes albumát? Az éven toltotte be a 20-adik évét, és szerintem nagyon sok embernek igazi klasszikus :-) Még egy kérdés: a tavalyi The Crown - Royal Destroyer albumáról nem volt ismerteto? Csak mert szoktál róluk írni...

Kettes Down majd lesz egyszer, nekem is klasszikus, de most nem volt tervbe véve. Majd legközelebb.

Tavalyi Crown kimaradt (jó volt ettől még), most már szerintem nem pótoljuk így egy év csúszással.
Idézet
 
 
#2 NOLA 2022-04-15 12:34
Szevasz Ádám.
Nem ide tartozik de szeretném megkérdezni, hogy nem tervezitek a Klasszikusokba a Down kettes albumát? Az éven toltotte be a 20-adik évét, és szerintem nagyon sok embernek igazi klasszikus :-) Még egy kérdés: a tavalyi The Crown - Royal Destroyer albumáról nem volt ismerteto? Csak mert szoktál róluk írni...
Idézet
 
 
#1 Equinox 2022-04-15 10:33
A két rendes szám nagyon jó, a remixeket meg szokni kell (a másodiknak olyan Prodigy-s lüktetése van, ami nem rossz)
Idézet
 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Mercenary - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Paul Gilbert - Budapest, Diesel Klub, 2010. november 29.

 

Watch My Dying - Budapest, Kultiplex, 2005. november 12.

 

Wackor - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.

 

Wackor - Budapest, A38, 2004. szeptember 29.