Schenker Misi bácsi újabb rakenról lemezt piszkált elő a húrok közül. Aki nem ismerné, ő a Scorpionsos Rudi (jajjjjj) tesója, szakmabeliek szerint ő a jobbik gitáros kettejük közül. Anno még a Perfect Timing idején (tizenpár éve) kifejezetten szerettem, amit csinált, akkor még Robin McAuley énekessel, aki angol létére totál úgy énekelt, mint az Én Klausom (mármint Klaus Meine, na. Enyém a fenét).
megjelenés:
2003 |
kiadó:
Mascot / MusiCDome |
pontszám:
5 /10 Szerinted hány pont?
|
Akkoriban még csak próbálkozott azzal Micha mester, hogy Németországban olyan angolszász rocklemezt gyártson, amin nem hallatszik a germánság... de nem sikerült neki teljesen. Olyasmi dalok voltak, mintha egy picit tehetségesebb Scorpions írta volna őket. Mostanra gitárhősünk megöregedett, hozzácsúnyult a tesójához, viszont megtanult angol-amerikai bluesos gyökerekből építkező nagyonnemnémet zenét csinálni. Oké, nem azt mondom ezzel, hogy jót is: azzal, hogy teljesen feladta az egyéniségét, sikeresen csinált egy halálosan tipikus, és éppen ezért totálisan felejthető hard rock lemezt. A nemnémetség elősegítésére olyan zenészekkel vette körül magát, mint a veterán bőgős Stu Hamm, de az énekes Chris Logan és Jeremy Colson dobos se tűnik németnek ugyebár.
No, vissza a nótákhoz. Blues alapú hard rock, ahol minden a helyén van, kivéve az egyéniséget és az ötleteket. Olykor a megboldogult Badlands neve ugrik be a témák hallatán, akik szintén klisések voltak, de volt bennük valami megfoghatatlan izé, amitől mégis jók voltak. Itt viszont menetelnek a középtempós nóták egymás után, és bizony, úgy masíroznak el mellettem, mintha itt se lettek volna. Marhára megjegyezhetetlen az egész. Ha ilyesmit akarok hallgatni, akkor Badlands inkább vagy, hogy még színvonalasabbat és feelingesebbet mondjak, Blue Murder. Ott volt dög meg tök. Itt meg csak egy európai töketlen fecske.
Sajnálom Schenker bácsit, mert azon kevés európai gitárosok közé tartozott anno, akik meghatározó gitárjátékukkal joggal érdemelték ki a gitárhős nevet. Na, itt már a szólói se Schenkeresek, hanem schablonosak. Oké, oké, a vége felé van egy szóló meg egy nótaindítás ami tetszik, de ezek azért nem mentenek meg egy egész lemezt... Sajnáljuk együtt. Én meg gyorsan megkeresem a kettes Blue Murder cd-t, és belegyógyítom a discmanbe.
Hozzászólások
Ezért a lemezismertetőé rt Bátky úr fogadja utólagosan is őszinte rosszallásomat.
Ez a stílus amúgy azokra az Ossian-fikázókra emlékeztet akik még a Stairway to Heavent is fikáznák, ha Paksiék írták volna. Ez az erőltetetten humorosnak szánt kritika jóformán csak annyit sugall, hogy azért szar, mert Schenker német.
Oké, oké, a vége felé van egy Gyalog galopp utalás,ami majdnem tetszik, de ez azért nem ment meg egy egész lemezismertetőt ...