Akinek nem volt elég a tavalyi őrület, amit David Vincenték az Illud Divinum Insanus képében az arcunkba löktek, annak máris itt egy dupla lemezes remix gyűjtemény, amely ha lehet, még távolabb fogja magától taszítani a már eddig is fanyalgó rajongókat. Mielőtt azonban halálrádot kiáltanánk (újra) a zenekarra, érdemes emlékezni, hogy a Morbid Angel történetében nem ez az első eset, hogy fémes szerzeményeiket elektronikus kezekbe helyezik. Laibach megdolgozta már egyik-másik dalukat, de a 2003-as Heretic bónuszlemezén is a death metaltól igen távol eső dolgokkal szembesülhettünk.
S mivel a csapat az Illudon igen vastagon beletenyerelt az elektro/techno-tortába, voltaképp logikusnak is tűnik, hogy e színtérről kértek fel előadókat egy Morbid Angel remix lemez elkészítéséhez. A dj-k boncasztalán természetesen a 2011-es MA lemez feküdt, a végeredmény pedig két és fél órányi elektronikus, minimalisztikus, dubstep, techno, avantgarde hypnotic horror dark hardcore, meg a jóégtudja még, miféle irányzatokat felvonultató átiratkavalkád lett.
|
megjelenés:
2012 |
|
kiadó:
Season Of Mist |
|
pontszám:
- /10 Szerinted hány pont?
|
Mivel az elektro/techno világában nem túlzottan vagyok járatos, így az itt felsorakoztatott alkotók közül a Laibach, a Combichrist és Tim Skold nevén kívül nem bukkantam ismerősre. Annál jobb, gondoltam, hiszen soha nem késő új dolgokkal megismerkedni, s ki tudja, talán még valami tetszetőst is felém fúj a szél. Igazából mélyenszántó elemzésekbe nem mernék bocsátkozni, főként az érintett stílusokban való járatlanságom miatt, de azért a szerintem érdekesebbeket megpróbálom kiemelni ebből az irdatlan zajtömbből.
Az első lemezről valóságos gyomorrúgásként ért a The Toxic Avenger 10 More Dead átirata; egy megbolondult présgéphez hasonlatos ez a tétel, nem is dal ez, inkább kísérletezés, bár hosszú távon biztosan megfájdulna ettől a fejem. Félelmetes hangulatú lett a Destructors vs. The Earth a Punish Yourself vs. Sonic Area újragondolásában, az Evil Activities hardcore technóját hallva (Radikult) pedig még a The Berzerker is eszembe jutott. A Black Lung I Am Morbidja is egy érdekes hangmanipuláció, dacára a diszkós felhangoknak.
A második lemez elég sötéten nyit az Ahnst Anders féle I Am Morbiddal, de Tim Skold is hozta a formáját, övé az egyik legmetalosabb és legzajosabb átirat az összes között, habár a Black Strobe talán még rajta is túltett, s bizony sikerült a 10 More Deadet az eredetinél jóval keményebbre formálniuk. A kettes korongon egyébként több olyan remix kapott helyet, amelyek közelebb állnak a metalhoz, azaz a gitársávok nagyobb hangsúllyal szerepelnek és ritmusok terén is mozgalmasabb, vehemensebb a felhozatal.
Persze tökéletesen meg tudom érteni azokat is, akik a belső szerveiket egy darabban hányják ki, hallva az itt hemzsegő technós ütemeket, széttorzított effekteket (Igorrr valami brutális módon szétkaszabolta a 10 More Deadet), és a darabokat hallgatván néhol tényleg könnyedén magam elé tudtam képzelni egy jövőbeli, a mainál jóval agresszívebb diszkót, ahol a fennakadt szemű fiatalok egymás vérében fürödve tombolnak, de azért találni itt igazi érdekességeket is. Nem is hinném, hogy ezt a csapat legfőképp a rajongóinak szánta volna, inkább furcsaságnak, valami bizarr próbálkozásnak, hogy miként lehetne lebontani a falakat a stílusok között. És ha esetleg az egyelőre még teljességgel elkülönülő táborokból lesznek, akik e remixek hatására átmerészkednek a másik oldalra, s ott találnak valami nekik tetszőt, akkor már volt értelme összehozni mindezt.
Hozzászólások
A többivel az a gond, hogy ótvaros trance hardcore passziózgatások , nem túl fogós, inkább csak fúrja az agyamat.
Én szeretem az elektro stílust is nagyon, nem vagyok ellene, nem csak rock zenét hallgatok, de tény, nem minden remix próbálkozás sikerül jól.
megbeszéltük. béke.
Szerinted ők nem tudták, hogy ezzel mennyire meg fogják osztani az embereket? Nagyon is tisztában voltak ezzel, nem hülyék ők sem. Egyszerűen csak azt csinálták, amit akartak, még akkor is, ha el kell menniük melózni a halászhajóra emiatt (nem kell egyébként). Én speciel becsülöm őket ezért a hozzáállásért, még akkor is, ha _számomra_ felemás lett a végeredmény. Viszont nem tartom elegánsnak a közönséges szardobálást pusztán a kísérletezés okán, különösen nem egy olyan zenekar esetében, akik egész karrierjük alatt új utakat kerestek, nem pedig kiszolgáltak.
Ha csak annyit mondasz, hogy a lemez egy hulladék, egy szót se szóltam volna.
a lényeget elmondhattam volna káromkodás nélkül is. igazad van mester. de erről a témáról élő szóban is csak b*zmegolással beszélek sajnos. de az enyém is csak egy vélemény. igazából semmit sem számít. csak egy senkiházi rajongó. aki esetleg megvenné az új morbid angel lemezt. de nem fogja. ja, ez csak minusz egy ember. de többen nem fogják. és közel sem voltak annyian a legutóbb a club202 ben mint amit elvárna az ember egy ekkora csapattól. ja ez csak minusz "többen." szabadságot a zenészeknek. alkossatok, valósítsátok meg ami kikivánkozik. a zenéből már úgysem jön be annyi hogy üljünk a floridai kis vityillónk teraszán gitárral a kézben bámulva az olajfoltos (still) óceánt. el kell menni melózni valami halászhajóra.
a véleményem továbbra sem ér egy forintot. de mert elolvasod már ezért az egy emberért megérte: ez a lemez hulladék.
Ezzel a remixalbummal meg igazából két gond van. Az egyik, hogy nem valami változatos (a fele két dal ilyen olyan mixeiből áll), a másik, hogy harmincvalahány track ebből hallgathatatlan mennyiség, elég lett volna a Laibach, Cevin Key, meg még 3-4 mixet egy EP-n kiadni és a brostep mixeket meg a hallgathatatlan ul avantgárd valamiket elfelejteni.
Amúgy meg tulajdonképpen nem rossz annak, ami.
Te meg telehányod a kommentfalat káromkodással, másra nem futja. Teszi a dolgát mindenki.
az illud-al számomra nem az volt a gond, h kísérletezni vágytak, hanem az, h konkrétan szar lett. a kettő nem ugyanaz.
ezt meg meg sem hallgatom, főleg nem 100 akárhány percben.
a világon vannak dolgok amiket nem érdemes keverni.
és amit még nem értek, hogy mindenki nyávog hogy mennyire szar lemezek jönnek ki tucatjával, felhigult az egész, de könyörgöm, ha egy olyan zenekar is mint a morbid angel, akinek az első két albumába nem lehet belekötni, akik abszolút dobogósok voltak mindíg a szintéren, ilyen szemetekkel jön ki kisérletezés cimszó alatt, akkor mit várjunk a kisebb csapatoktól, akiknek nincs mit veszteniük? már nem csak a zeneipar halott, hanem a zenekarok is átmentek sz*rszeméthulla dékgyártó melósba. de ha treybácsinak erre áll fel.. én megkímélem magam az ilyen szeméttől. hallgassátok inkább a cannibal corpse torture-t. az odaver ennek a szarnak..
Minden tiszteletem a Morbid Angelé, iszonyatjó zenészek, és munkásságuk során rengeteg jó dolgot tettek le az asztalra. Régen elég sokat hallgattam őket, mondjuk az is igaz, hogy sosem voltam igazi rajongó. A Gateways to Annihilation óta nem is követtem őket egyáltalán, viszont az legutóbbi albumukon találtam néhány nekem tetszetős momentumot.
A fenti írás hatására meg mindenképpen meg fogom hallgatni a remixeket is. :)