Junkies Made In The USA. Horror-punk, leginkább ez lehetne a műfaji meghatározása ennek az izének. Joey Jordison, aki a Slipknot nevezetű istencsapásában dobol (egész jól), itt gitározik és nótát ír (kevésbé jól). Fúúúú. Maszk nélkül. Asztaaaaa. Láthattam Joey arculatát. Most már boldog vagyok. Randa. Juhé. Tripp Eisen a másik gitáros, őt meg a Static X-ből ismerhetjük. Az énekes egy bizonyos Wednesday 13. Értem.
|
megjelenés:
2002 |
|
kiadó:
Roadrunner / Record Express |
|
pontszám:
2 /10 Szerinted hány pont?
|
Szóval, vissza a zenéhez. Ez tényleg amolyan Junkies kópia, lehet, hogy a jónépek titokban kis hazánkban jártak és ipari titokként lenyúlták Barbárék tizenpár ötletét. Hát, fene tudja. Olyan egyforma gumi-metal-punk semmilyenségek sorakoznak itt, még megy a nóta, és máris elfelejtem... Zakat, rekedtes pimasz-punk énekszerűség, koszos sound, öööö, mi a fenét írjak még? Jellegtelen zenéről lehet? Szép piros csíkos hajuk van. Meg kényszerzubbonyban vannak a fotón. Kár, hogy a stúdióban nem abban voltak, akkor nem tudtak volna felvenni semmit.
No, próbáljunk akkor a mondanivaló felől közelíteni. Örrghhhmmmm... Nem megy. Halott menyasszonyokról van szó nagy tételben, meg fakd ap, madörfakin, biccs, most, ahogy hallgatom, épp ezeket mondják. Értem. Nem húzom tovább, mert fáj. Ez itt egy bő tucat punkmetal nóta, semmilyenek, és se a horror image, se a "nagy nevek" nem csinálnak belőle hallgathatót meg érdekeset.
Bár sajnos pont ez utóbbiak, főleg Joey miatt ebből is elfogy pár millió, mert a mű-lázadó amerikai birkatársadalomnak tökéletes, meg alapmű. Keseregjünk. Dühös kettes. Joeyt meg valaki kötözze a dob mögé, és lője le, ha gitározni akar. Köszönjük.
Hozzászólások
Nos, ha már meghatároztuk a műfajt /horror-punk pl. / ezek után fölösleges további "izékkel" tarkítani a repertoárt, mert olyan kisiskolás-cikk hatást keltünk vele.
Joey kib*szott jó dobos, és ha nem tudnád, azt sem mondanád meg, hogy gitározni nem sokat tanították..
Wednesday 13-ről vagy nem tudott vagy nem akart többet írni B-Z-nk. (A hangja külön kategória, az már tényleg ízlés kérdése, vagy tetszik, vagy nem.. Nekem tetszik.)
Nem is baj, legalább nekem sem kellett küszködnöm az idegsokk erőteljesebb változatával.
A különféle díszes amcsi káromkodásról, amin kívül állítólag másból nem állnak a szövegek, csak annyit, hogy, ha ennyit értesz meg az angol nyelvből, drága B.Z. azzal ne büszkélkedj, menj el és fejleszd a nyelvi érzékedet! :)
Szerettem volna egy kulturált hozzászólást írni a cikkhez, de inkább végszóként csak annyit: FUCK YOU!
Ahogy azt Nagy kolléga is leírta az új Mastodon kapcsán: nincs olyan kritikák szempontjából, hogy "mi". Egymás között is sokat vitatkozunk az egyes lemezeken és néha az azokról született írásokon is, ritka az olyan cikk, ami valamiféle egységes szerkesztőségi véleményt tükrözne.
Az persze tény, hogy régen jóval több volt az efféle végletes állásfoglalás a Shock!-on, mint például ez a cikk is, ma az ilyesmi már kevésbé jellemző - nem kis mértékben azért, mert szinte zéró az esélye annak, hogy olyanhoz kerüljön például a Murderdolls lemez, aki tiszta szívéből utálja a punkos zenéket. A Journeyt sem adjuk oda a death metal fanatikusnak. Meg persze fordítva. Mindenki a kaptafánál, felétek is így lesz hiteles a dolog.
Ami a cikket illeti, szerintem például Jordison dobolása már önmagában többet ér 2 pontnál, de BZ ezt akkor ennyire értékelte - ezt pedig tiszteletben tartjuk. Ezt meg már nem feltétlenül a fenti cikk kapcsán mondom, hanem általánosságban : az oldal tavalyi megújításakor mi is csak csóváltuk a fejünket egy sor korai írás olvastán, de ezek is hozzátartoztak a portálhoz. Magunkat és titeket is becsaptunk volna, ha lehagyjuk őket csak azért, mert például egy régi stábtag ledorongolt valamit, ami mai fejjel már egyértelműen hülyeségnek tűnik.