Öt éve adott ki utoljára stúdiólemezt a török Pentagram (vagy ha úgy jobban tetszik: Mezarkabul), és mint azt a címből nyilván te is kitaláltad, az Akustik sem új nagylemez, hanem egy gyűjteményes anyag, mely régebbi dalok átdolgozott, akusztikus verzióit tartalmazza. Ha nem hallottál volna még róluk, elég, ha annyit tudsz, hogy a thrash metal felől indult banda már jó ideje egyfajta különleges és igen hangulatos verzióját játssza a heavy metalnak, doomos és folkos elemekkel alaposan megspékelve. A markáns saját hangzás mellett nagy erősségük még a hihetetlen dallamérzék, melynek segítségével kissé szomorkás, melankolikus dalaik azonnal fülbe ülnek, illetve szinte késztetik az embert arra, hogy újra és újra meghallgassa őket. Mindez pedig már húsz éve, azaz harmadik nagylemezük, a minden szempontból vízválasztó Anatolia óta így van.
Mivel a Mezarkabul zenéje elsősorban a melódiákra épül, nyilvánvaló, hogy akusztikus formában is remekül működnek a dalaik, sőt, megkockáztatom, hogy egyes új verziók még hatásosabbak is az eredetieknél, mivel a különleges hangszerek, népzenei témák így még jobban kidomborodnak. Ahogy az már esetükben lenni szokott, ezen a lemezen is vegyesen hallhatóak angolul és törökül megszólaló dalok, melyeket úgy válogattak össze, hogy a debütáló lemezeen kívül valamennyi nagylemez képviseltesse magát. Érdekesség még az Akustikkal kapcsolatosan, hogy a jelenlegi, 2010 óta változatlan tagság mellett egy csomó régi arc is felbukkan rajta. Köztük a két legizgalmasabb vendég mindenképpen Murat Ilkan és Ogün Sanlisoy, akik a jelenlegi vokalista, Gökalp Ergen előtt énekeltek a bandában. Ráadásul nem is csak epizódszerep jut nekik, hiszen Ilkan öt, míg Sanlisoy négy dalban hallatja hangját, és hogy még érdekesebb legyen a történet, teszik ezt hol Gökalppal párban, hol együtt, sőt, a Gündüz Gecében és a záró Sonsuzban mindhárom énekes egyszerre szerepel. És ha ez még mindig nem lenne elég, a második és harmadik albumon szerepelt gitáros, Demir Demirkan is penget négy dalban, az Anatolia pedig női énekkel hallható az anyagon, melyet Sebnem Ferahnak, a török csajbanda Volvox 1994 óta szólóban mozgó énekesnőjének köszönhetünk.
Szóval bőven rejt magában érdekességeket az Akustik, de talán nem is ez az igazán fontos, hanem az, hogy a szűk egy órás anyag valóban remekül sikerült: az olyan dalok, mint a Gündüz Gece, a hihetetlenül fogós Give Me Something To Kill The Pain vagy az In Esir Like An Eagle iszonyúan hatásosak akusztikus verzióban, de az egész anyag megunhatatlan úgy, ahogy van. Az Akustik egy órányi nagyon erős hangulatú, tiszta, friss és értékes zenét rejt.
Hozzászólások