"Az azelőtt azutánná változott" - ez a cím tökéletesen igaz a Proto-Kaw esetében. A project ugyanis Kerry Livgren gitáros-billentyűs szüleménye, aki ugyebár egy bizonyos Kansas nevű aprócska zenekarban írt némi zenetörténelmet. Jelen zenekara pedig nem új keletű, hiszen azokkal a zenészekkel játszik itt, akikkel a Kansas előtt játszott még 1971-től 1973-ig.
megjelenés:
2004 |
kiadó:
InsideOut / Record Express |
pontszám:
10 /10 Szerinted hány pont?
|
Aztán '73-ban szétszéledt a társaság, onnan datálható a Kansas megalakulása és "uralkodása". Kerry viszont eljátszadozott a gondolattal, hogy akkori zenei ötleteiket újra átrágcsálja, mai köntösbe öltöztesse, és ehhez a legjobb választás a régi tagok összeverbuválása volt. Kiváló régisulis progresszív rockzene szól bő egy órán keresztül, érezhetően a hetvenes évek szellemében, de mégis frissen, élettel, invencióval, örömmel telítve. Míg a Kansas sokat változott hosszú pályafutása alatt, itt egy furcsa esszenciát hallhatunk, együtt régit és újat - az eredeti ötletek és dallamok tökéletes elegyet alkotnak az újabb szerzeményekkel és a tökéletes, huszonegyedik századi hangzással. Monumentális hangszerelésű, sokrétegű, hetekig, hónapokig elemezgethető mindegyik dal, melyekben a szabvány rockzenei hangszerelés mellett fuvola, szaxofon színezi az összképet, többször felbukkan az elfeledett, kinevetett, mégis fenséges Hammond...
Az ének pár dalban szinte csak egy a sok hangszer között, viszont ahol szól, szép dallamokat, emlékezetes pillanatokat hagy lenyomatul. Ráadásul néhol olyan Gillanes sikolyok hagyják el a - már nem túl fiatal - Lynn Meredith torkát, amilyeneket fiatalok is megirigyelhetnének. Természetesen minden hangszeres tökéletesen, érzelmesen és technikásan teljesít, pedig bizony többen évek óta nem fogtak semmilyen instrumentumot a kezükben - ennek ellenére szó sincs old boys tity-tuty zenélgetésről, ez bizony úgy szól, mintha az "öregfiúk" harminc évig folyamatosan csak muzsikáltak volna! A hangszerelés pedig akár klasszikus mércével mérve is megállja a helyét, nagyzenekari elemek vegyülnek a rockzene karcosságával, fuvola a Hammonddal, és ebből az elegyből érződik a zene őszinte szeretete, és a soha el nem felejthető professzionalizmus.
Egyértelműen jó ötlet volt újra összeállítani ezt az alkotóközösséget - és nagyon kellemes hallgatni is. Minden öregfiúnak (vagy kíváncsi és nyitott fiatalnak) erőteljesen ajánlott!