A legegyszerűbben úgy intézhetném el ezt az ismertetőt, ha azt mondanám, hogy olvassátok el, mit írt Szilvi a csapat 2004-es Smashed On Arrival albumáról, és vegyétek úgy, hogy ide ugyanaz értendő. Ebben az esetben azonban joggal tarthatnék attól, hogy a lelkes olvasóközönség megvetése kísér végig földi pályámon, ezért valamivel hosszabb leszek.
megjelenés:
2006 |
kiadó:
Silverdust / Focusion Promotion |
pontszám:
6 /10 Szerinted hány pont?
|
A svéd pankenróller bagázs a hatodik albumánál tart, a Silverdust Records gondozásában pedig ez a második. És tényleg minden az előző lemezt idézi: a felállás, a hangzás (pedig a hangmérnök más), de még a borító is, a rajta helyet foglaló, melleit kidomborító rajzolt nőcivel. És ebben az esetben is ugyanazt a két fogatot lehet, sőt kell felemlegetni: a Turbonegrot és természetesen a Backyard Babiest. A hozzáállás és a hangulat ugyanaz, csak az a fránya színvonal lakik minimum egy emelettel lejjebb.
Itt is vannak dögös party-indulók, mint a nyitó Poison Alley Groove (veszett kutyaként odamaró gitárjaival és boogie zongorájával magasan a korong legjobbja), az Overrated vagy a Comin' Right Through, meg olyan dolgok is, amiket minden különösebb megerőltetés nélkül végig lehet hallgatni (Everlasting, Two Empty Hands, The Black River Song), csak éppen semmi extra. És ez azt vonja maga után, hogy hiába alig 42 perc a lemez, a felénél már piszkosul kezdi unni az ember. Ami azért egy ilyen mocskos bulizenét nyomató csapat esetében nem túl jó pont.
Ráadásul túl sokszor túl ügyetlenül nyúlnak, a Sunset Strip egykori fedezőménjeitől például előszeretettel, de azért a When This World Is Dying Use Your Illusion korszakos Guns-megoldásai már tényleg túlzásnak tekinthetők. Szinte vártam, hogy berobbanjon a refrénben, hogy Kno-Kno-Knockin' On.....és be is robbant, csak nem ezzel a szöveggel.
Az ilyen albumokkal az a baj, hogy teljesen feleslegesek. Mert ezt például mikor fogom újra elővenni? Hát, majd ha elvesztem az összes Wildhearts lemezemet, a Backyard Babies Total 13-jét és People Like People...-ját megunom, a Hellacopters új albumán pedig nem találok olyan számot, ami tetszene. Ez az időpont pedig a soha.