Shock!

A német csapat előző lemezéről már írtunk régebben, akkor is nehezen sikerült behatárolni a stílust és azt is, hogy ez most néhol vicceskedő de alapvetően komoly anyag, vagy épp ellenkezőleg, egy lemeznyi vicc, amit néhol egész jól megcsináltak. No, a srácok ezúttal is ezt a jól bevált (?) ösvényt tapossák.

Egy furcsa, század eleji filmeket idéző bevezető után egy hol stoneres, hol felgyorsított HIM-es keverék ömlik a nyakunkba. Furcsa a két stílus egyszerre? Naná. A zenei alap önmagában stoneres, ezt támasztja alá a szőrös, kissé retro hangzás meg a Hammond gyakori felbukkanása. Viszont a dallamok sokszor azt a fura ringyómetalt idézik ami a feljebb említett finn banda legnyálasabb pillanataira jellemző. A második nótába sikeresen belecsempésztek némi ős-ozzys dallamot is, de szerintem ez csak véletlen. Az énekes, aki a vicces Dr. Don Rogers művésznevet viseli (és egyébként bizonyára valami Günter Jürgensheimerstoffen névre hallgat) egyébként akár jó torkú emberke is lehetne, ha folyamatosan kihasználná a szőrös ősrock torkát. De nem. Inkább kappanhangon transzvesztitát imitál, vagy gúnyosan nyinnyeg. Jaj.

Hallatszik valahol az út amit a fiúk végigjártak, anno '95-ben valami punk-stoner kiadónál kezdték, aztán mikor átnyergeltek a Metal Blade nevű pacira, elhatározták, hogy őket ugyan nem fogja többet senki stoner kategóriába skatulyogni. Pedig de. Vagy találjunk ki nekik egyénit? Jó. HIMstoner. Retrolaza. Sótlanulviccesrakenról.

Az a baj ezzel a lemezzel, hogy a nagy félvállrólvétel és viccelődés mellett elvesznek a nóták. Pedig van belőlük szám szerint 13, és néhol fel is bukkannának olyan elemek, amire felkapom a fejem, miszerint "na majd most", de ezzel a lendülettel máris átváltanak valami másra, ami épp egy gyerekkórus blablája vagy gügyögős nemtommi. Kár. Persze van elszállós, spanglis nóta is tablával meg fűszaggal (The Invisible Ray), meg laza autóvezetős retro-rock olyan Queens Of The Stone Age stílusban. A fotón meg fehérbe öltözött gumifejű Elvis imitátor ordít tök ozzys fejjel. Meg tök jó fej kecske van a sétapálcája végén.

A németek tuti kajálják őket, mert valami extra showjuk van élőben, vagy letolják a fehér élrevasalt gatyáikat nóta közben, mindenesetre ez a lemezen nem jön át. Meg van csinálva, fel van játszva, részemről meg el lesz felejtve. Az utolsó nóta sodrását kellett volna 50 percig nyomni, nem ezt az izét. Izéből ötven perc maga az örökkévalóság.