Shock!

Tavaly már írtam a Ritual ötödik lemezéről, melyet bizony meg is szerettem. A svédes ízekkel eljátszott Flower Kings-szerű, ötletes, játékos zene egyértelműen megfogott, mint ahogy megfoghat szerintem minden igényes zenét szerető egyedet.

Most jött el az ideje annak, hogy kiadódjék a csapat debütáló lemeze, melyet még 1995-ben adtak ki eredetileg, ámde egy kis kiadónál, így nagy nyilvánosságra csak mostantól tehet szert. A lemezanyaghoz csak egy digitális remaster szintjén nyúltak, minden egyéb tekintetében a '95-ös "eredeti" szól. Alapvetően ugyanarról a furcsa, néhol prog rockos, máshol musicaleket idéző, mégis szelíden befogadható zenéről van szó mint tavalyi kritikám tárgya esetében, bár érezni azért, hogy ez a felvétel vagy hét évvel előzte meg a Think... lemezt. Ezen még picit kevésbé kiforrottak a dalok, de mondjuk ez már csak szőrözés ám, kábé annyival "kevesebb" ez a lemez mint mondjuk egy görög szobor a Dávidnál. Sok-sok akusztikus rész, néhol népi hangszerekkel, furulyával, bendzsóval színezve, megkapó énekdallamok, finom vokálok, néhol már-már svéd néptáncos részek - erről szól a Ritual bemutatkozása, mely ennyi idő után is friss és pezseg mint Parlament a savas esőben. Kicsit talán több a bolondozás és kevesebb a megjegyezhető dallam, de végülis ez nem slágerzene, inkább fültúlterhelésen alapuló, szelíden erőszakos szónikus orgazmus.

Metalon edzett fémfüleknek buta puhánykodásnak tűnhet ez a vidám egyveleg, de aki szereti a gondtalanul örülős zenéket, a Flower Kings bolondozós progresszivitását, ezt a lemezt is felsorakoztathatja a kedvencek feliratú polcon. Némi King's X is befigyel olykor (Solitary Man), de ebben is ott az a megfoghatatlan "svéd izé", amit évtizedek óta képtelen vagyok megfejteni a posztviking bandáknál. Van valami bigyó vagy hogyishívják, ami megfoghatatlanul de mégis egyértelműen ráteszi az S betűs autójelzést az északi lemezekre az Abbától a Europe-on át a Ritualig. És látám, hogy ez jó. Így hát kilenc pont esmét.

Ja, és mint a tavalyi kritikaalany esetében, itt is szerepel a svéd mesealak, Moomin, vagy épp a papája (Seasong For Moominpappa), ahol a nóta elején ráadásul öreg viking néni vikingül mesél a kisvikingeknek. Aranyos. Vajh hogy néz ki egy moomin?