Shock!

december 22.
vasárnap
Betűméret
  • Betűméret növelés
  • Alap betűméret
  • Betűméret csökkentés

SCID: Fucked Beyond Recognition

Újabb album az Unmatched Brutality Records-tól, ami nem feltétlenül jelent jót, figyelembe véve, hogy eddig egyetlen általuk kiadott korong sem ütötte meg azt a szintet, ami elvárható lenne. Kb. ilyen gondolatokkal vettem kézbe a német SCID albumát, és hogy az előítéleteim mennyire nem jöttek be, hát az meglepő.

megjelenés:
2006
kiadó:
Unmatched Brutality
pontszám:
7 /10

Szerinted hány pont?
( 0 Szavazat )

Sajnos a promo meglehetősen információszegény, így nem sokat tudtam meg a csapatról és sajnos a honlapjuk is csak egy lap, ami a kiadó oldalára mutat. Annyi biztos, hogy a zenéért és a szövegekért David Rambeck, a vokálért Rainer Duesing felel, a felvételek részben a Soundlodge Studio-ban, részben a Traveller Studio-ban készültek 2004/2005-ben. Sajnos a szövegek sincsenek a borítón, így csak gondolom, hogy hasonlóan elmések, mint a számcímek (Cumplicated, C.L.I.T., Recocknize). Hát ez minden, amit ki tudtam deríteni róluk a lemez meghallgatása előtt, így érdeklődve tettem be a lejátszóba és bíztam a szerencsémben. Kellemes meglepetés ért.

A CD bő harminc percnyi death/grind muzsikát rejt, és meglepve tapasztaltam, hogy bár semmit sem tudok a zenekar tagjainak múltjáról, nyilvánvalóan nem kezdő zenészek. David Rambeck egy ötletekkel teli, sok váltással operáló, egységes anyagot rakott le az asztalra, ahol szerintem bárki találhat neki tetsző részeket. Persze az album nagy részében a blastbeateké és Rainer Duesing gyomorból indított hörgéséé a főszerep, de azért vannak itt finomságok, például a címadó nóta végén elhintett dallamos kiállás, ami kifejezetten kellemes lett, de említhetem még, hogy nincs olyan nóta, ami egy tempón menne le, kellően változatos lett ilyen téren az anyag. Az érdekességeket kedvelőknek a C.L.I.T. című nóta elején pedig ott van Jay magánszáma a Jay és Néma Bob visszavágból.

Ha a hangzást nézzük, a helyzet az átlagnál jobb, a gitártémák kellően tiszták, csak néha, komplexebb részeknél veszik el a hang, de azért ez tényleg ritka. A mélyek szépen kijönnek, a felvétel kellően arányosan szól. Egyedül a dobhangzással van problémám, azon még lett volna mit csiszolni.

Mindent összevetve itt az átlagnál jobb anyaggal van dolgunk, alapvetően kellemes hallgatnivaló, de azért a tökéletestől messze van, igazából átszalad az emberen. Hallom, hogy tele van David ötletekkel, de kevés a megjegyezhető rész, persze azért az agresszivitás és a hangulat megvan és a komplexitással sincs probléma, szóval én csak azt mondhatom, ha be tudod szerezni, adj neki egy esélyt, érdemes meghallgatni.

 

Szóljon hozzá!


Hirdetés

Kereső

Hirdetés

Hozzászólások

Galériák

 

Royal Hunt - Budapest, A38, 2014. március 13.

 

Nevermore - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Thaurorod - Budapest, Petőfi Csarnok, 2011. március 14.

 

Die Hard - Budapest, Diesel Klub, 2011. február 13.

 

Accept - Budapest, Club 202, 2011. február 2.

 

Watch My Dying - Budapest, Süss Fel Nap, 2005. február 8.