Shock!

A Martin Walkyer vezette brit folk-metalosoknak ez már a sokadik albuma, de még mindig izgalmas tud lenni, amit csinálnak. Az előző két korongon a srácok (plusz az egyszem lány) minden eddiginél folkistább hangzást produkáltak, de most újra viszanyúltak a jó öreg metal gyökerekhez.

De itt nem true metalról van ám szó, hanem olyasmi mjúzikról, mint amilyen az utolsó két Dickinson album lenne, ha angolos-keltás népzenei hatások is beszűrődhettek volna a muzsikába. a Skyclad lemezekre régen sajnos nem volt mindig jellemző a harapós hangzás, de most ezzel sincs gond, kellőképpen élő és tömény a sound. És, hogy milyen maga a zene? Végy egy klasszikus metal alapokon zenélő csapatot, gondolj hozzájuk egy népzenei témákat szállító hegedűst, pörgős, táncra hívó tempókat és egy nem éppen nagy hangterjedelmű, de végtelenül hiteles énekest. Megvan? Na, hát akkor most nagyjából képben is vagy.

Nem a legtechnikásabb vagy a legtökéletesebb csapat a Skyclad, de annyi erő, lendület és élni akarás sugárzik a zenéjükből, hogy egyszerűen muszáj szeretni őket. Az egyszerű emberek, a mindennapi betevőért keményen megdolgozók természetadta, tiszta bölcsessége és derűje sugárzik a népzenével át- meg átitatott dalokból. Engedd hát magadhoz őket, hadd frissítsenek fel Téged is!