Brian O'Connor és Ira Black. Ők ketten a kilencvenes-kétezres évek fordulóján voltak tagjai a Carl Albert énekes tragikus halálának sokkjából épp kikecmergő Vicious Rumorsnak. Brian énekesként, Ira pedig gitárosként erősítette a bandát ekkortájt, munkásságuk lenyomatát a Cyberchrist és a Sadistic Symphony albumok, valamint a Crushing The World DVD őrzik. A meglehetősen keményfejű főnök, Geoff Thorpe végül 2005-ben lecserélte őket: Ira a Lizzy Bordenben kötött ki, míg Brian nemes egyszerűséggel felszívódott. 2009-ben azonban ők ketten újra kooperálni kezdtek, és három német muzsikus (ritmusszekció + gitár) segítségével először Prophesy, majd Consfearacy név alatt új csapatot gründoltak össze. Ez a CD az ő debütáló korongjuk: 10 gyilkos power metal riffbomba, háromnegyed órában tálalva, a jól bevált klasszikus recept alapján.
Ahogy az sejthető, a csapat zenéje nem áll túl távol a kései Vicious Rumors szigorúbb világától, de azok is találhatnak benne fogódzót bőségesen, akik kedvelik az olyan US power bandák muzsikáit, mint pl. a Bruce Hall-korszakos Agent Steel, a Cage, a Jag Panzer vagy a Helstar. Tömény, sűrű zene ez, helyenként Bay Area-vonalas thrashes felhangokkal, maximális intenzitással vezetve elő a jóféle old school szólókkal és Brian gyilkos énektémáival megfűszerezett dalokat. Cicomamentes, abszolút gitárcentrikus, horzsoló sound jellemzi az Achim Köhler (lásd még pl. Brainstorm, Primal Fear) irányításával rögzített anyagot, ami egyébként egészen úgy szól, mintha csak az amerikai veterán producer, Bill Metoyer kezei alatt született volna.
A muzsika egyik fő erősségét mindenképpen Brian bivaly orgánuma jelenti. Itt valahogy mintha jobban szárnyalnának a témái, mint anno a Rumorsban – gyanítom, ott talán már az ő csatlakozása előtt megszülettek azok a dalok, amikhez aztán saját magát igazítania kellett. Akár így volt, akár nem, az biztos, hogy ezúttal tényleg maximálisan ki lettek használva a képességei, a súlyosabb részeknél Bruce Hallt, a dallamosabbaknál Harry Conklint idézően énekel ugyanis kiválóakat a Vicious-érához képest erőteljes hajhosszabbodáson átesett frontember. Az Ira Black-Fabian Schwarz gitárpáros munkáját ugyancsak dicséret illeti, minőségi riffeket és jóféle, ízes szólókat szállítanak a dalokban, a ritmusszekció (Günter Auschrat – bőgő, Timo Weis – dob) pedig kellő intenzitással adja mindezek alá az alapokat.
Az egységes színvonalú nótacsokor egyes darabjait nem igazán volna értelme kiemelni – egyedül a műfajt és a színteret szívmelengetően felemlegető Unbreakable-lel teszek kivételt, egyrészt telitalálat szövegei, másrészt kiválóan megválasztott, cseppet Exodus jellegű húzós tempója és ízes riffelése okán. Habár nem az új évezred legeredetibb bandája a Consfearacy, annyi mégis bizonyos, hogy elkötelezett arcok hiteles muzsikáját nyomják jó érzékkel és tiszteletet parancsoló lendületességgel. Élőben ez a fajta metal nagyon tud hasítani, a csapat kiválóan működhetne például a hamarosan induló Forbidden-Communic-Demonica turné nyitó produkciójaként...
