Az élelmesebb TesseracT-rajongók számára talán ismerősen cseng a Skyharbor név. Ugyanis a két zenekar osztozott Daniel Tompkins énekesen, ezt azonban a Skyharbor kapcsán el is lehet felejteni, mivel a Sunshine Duston már mást hallunk a frontvonalban. Az indiai-amerikai progmetalosok – Keshav Dhar és Devesh Dayal gitárosok, Krishna Jhaveri basszusgitáros, Eric Emery énekes, Aditya Ashok dobos – harmadik lemeze négy éven át érlelődött. Ez idő alatt sok változatos szerzeményt hozott össze a csapat, és a számos tagcserét megélt formáció egyelőre nem tűnik maximálisan összecsiszolódott társaságnak, de remélhetőleg jó irányba haladnak és letesznek az asztalra ennél fogósabb dalcsokrokat is.
Még van hova fejlődni, erre nincs is jobb példa annál, mint hogy Eric Emery sokat énekel magas tartományokban, annyira hogy az néha már fáj, vissza kéne venni ebből a hisztérikus előadásmódból. Javasolnám neki – nem mintha olvasná a kritikát -, hogy legyen bevállalósabb, mert a mély részek is jól állnak neki. A produceri feladatokat ezúttal is az a Forrester Savell látta el, aki dolgozott többek között a Karnivoollal, a Dead Letter Circusszel és a The Butterfly Effecttel.
A korong rögtön egy kisebb csavarral indít, az első Signal a soron következő Dim című szerzemény szövegéből kölcsönöz egy részletet magának, ezzel olyan hatást keltve, mintha egy dalt képeznének. A folytatásban kapunk djentes döngölést és mintegy az éj leple alatt rejtőzködő szolid éneklést, majd hirtelen fejünket letaroló ordítást (Blind Side, Disengage/Evacuate, Ethos). Akadnak egészen „slágeres" refrénnel megáldott, koncerten együtt éneklős dalok is a lemezen (Out Of Time, Synthetic Hands, Ugly Heart). A csapat az instrumentális darabok bevetésétől sem retten meg, az album második felében kétszer is teret engednek az efféle kalandozásnak (The Reckoning, Temptress). A Dissent – Menace bedurvulós páros az ötösfogat egy másik arcát mutatja meg, talán ebből kellett volna még a lemez elejére is. Végül a monumentális, fokozatosan elhalkuló címadó dallal zárul a korong. Ami a dalszövegeket illeti, mind a tizenhárom szerzeményre egyfajta befelé fordulás a jellemző, ezen a téren is egységes a kép.
Kérdés, hogy a zenekar tagjai meddig képesek áthidalni az internet segítségével az eltérő lakhelyükből adódó távolságot, és együttműködni olyan módon, hogy csak a turnékon zenélnek közösen. A banda mindenesetre március 29-én ismét tiszteletét teszi Budapesten, a Robotban letesztelhetjük a friss szerzemények élő körülmények közötti ütőképességét.
Hozzászólások