Shock!

A San Francisco-i illetőségű banda negyedik albumát hallgatom. Szégyen, de a nevüket látva biz' semmi sem ugrik elő elmém memo-rovatából... Vajh miért? A négyes - teljes nevükön: The Lord Weird Slough Feg - eme anyaga egyenesen az űrbe kalauzol el minket, ahol böhöm nagy space-uzikkal ellátott, tokától-bokáig harcias légi KUTYÁK vívják háborúikat.

Igen, a borító alapján valóban ebfejű, humanoid testű kreatúrákról van szó. Ők a Vargr nevű, klónkísérletek által kifejlesztett új szuper-harcosok. (Mintha vargokról már hallottam volna, egy Tolkien nevű pasmag irkált "mindenféle zöldségeket", de hát ott farkasokhoz volt közük...) Természetesen konceptalbum vár ránk, mely ezen vérszomjas vahúrok dicső tetteit ecseteli. (Tolkien mellett tán a Kutyák és macskák című film lehetett a másik ihletőjük, bár a rövid ismertetőben nem esik szó miccekről...) Térjünk be a hangok birodalmába s lessünk körül! Amúgy sem hallgattam true metalt az elmúlt hét és fél percben...

Az intro hallatán azt hittem, elakadt a CD lejátszó sugára - ám mégsem. Némi zakatolás után elértünk az első trapphoz. Keresek valami fülbemászót, érdekeset - vagy türelmetlen lennék? Rendben, én ráérek... Hű, máris lőnek! Fedezékbe! A nóta végül egész jól beindul... vagy nem is ez? Eltévedtem. Most veszem észre, hogy már a negyedik szám pereg, én pedig lemaradtam. Sebaj. Ez azt jelenti, egységes az anyag, haha! Nem kifejezetten könnyen ehetőek ezek a kompozíciók, mert mire az ember hozzászokik egy témához, rögtön valami más váltja fel... Régi típusúnak mondanám ezt a muzsikát, ami jellegét, hangzását illeti. (Leszámítva persze a lézeres Kalasnyikovokat.) S nem csupán klasszikusan true, de valóban amcsi ízű is. Számomra kissé idegen ez a világ. Nem különösen vonzó vagy érdekes. A Vargr Moon például helyenként uncsi, aztán hirtelen lázba jön a kvartett és a lihegve pihegő kutyák közé csördít az ostorával. Számomra ez akkor is egyhangú, színtelen. Hiába, a szívem - kevés kivétellel - Európa irányába húz. A Vargr Theme/Confrontation végre hoz egy kis életet a palettára - átmenetileg. A Gene-ocide-ban is akad némi ötletspóra, a The Spinward Marches (return) pedig egészen kellemes, dallamos darab. Bár mind ilyesféle lenne...

A kiadó szerint ez az album fogja a csapatot a metal dicsőség netovábbjáig vezérelni. Szomorú lennék, ha így lenne...
Ha space metalról van szó, akkor jöjjön Arjen és a Star One! VAU!