Kéretik mellőzni az összekacsintós, óvodás-szintű kuncogást! A Thyrfing tagsága nem most evickélt le a falvédőről. Ötödik albumuk került piacra, amely - emlékeim szerint - vajmi kevéssé különbözik olyan korábbi munkáiktól, mint az Urkraft vagy a Vansinnesvisor.
Sötéten borongó, északi hangulatú istencsapás dörömböl és duhog szanaszét a nótákból. Thomas Väänänen torok- és hangszálvérzésig hörög, míg a többiek hol elborultan, hol némileg szelídebb, folkosabb hangvételben nyomatják alá a témákat. Ez utóbbira kiváló példa a már-már romantikusan lágy hangokat is előcsiholó Jag Spar Fördärv, melynek hangulata annyira epikusba hajlik, hogy akár egy gigamega viking történelmi mese zenei aláfestéseként is szolgálhatna.
Szintén legalább két hangulat közt kötéltáncol a címadó Farsotstider (alias Times of Plague, angoltudorok kedvéért). A Höst akusztikus zöngéi a skandináv tájak varázsos szépségét villantják elénk - noha eme kellemekben nem élvezkedhetünk oly hosszasan és zavartalanul, mint pl. egy Korpiklaani album hallgatása során. Az élmény azonban itt is tetten érhető, köszönet érte! A Själavrak továbbra is a dallamorientáltabb, világosabb színekben (is) pompázó szerzemények listáját bővíti. Nagyívű, szurokfekete hömpölyben áramlik át rajtunk a szintén epikussá duzzadt Elddagjämning, míg a pörgős Baldersbalet nem kifejezetten balettmuzsika ugyan, de azért igen kellemes perceket okoz.
Atmoszférikus, alapvetően szigorú és kíméletlen, ugyanakkor sugárzó északi motívumokkal tűzdelt anyag a Farsotstider. Kevés efféle zenét választok be a gyűjteményembe, de a Thyrfingnek már évek óta ott lapul a jó kis helye a polcomon.
