Shock!

A cím mindent elárul. Ez itten, kérem, harci metal. S hogy az elnevezés mit takar voltaképp? Hm... Könnyebb számbavenni, mi minden található e finn bagázs muzsikájában, mint azon filózni, vajon mi maradt ki... Folkos-pogányos elemekre alapozott, dallamdús nóták sorjáznak elénk.

Noha helyenként talán eszünkbe juthat a Finntroll vagy épp a Moonsorrow neve, a Warlord nevű marcona által vezérelt csapat végső soron a maga által kreált mezsgyét tapossa. Felvonultatnak nagyszabású kórusokat, szimfonikus hangszerelésű nótákat, csilingelő szopránt, hörgő-nyögő-tajtékzó gonoszt, szedett-vedett csordavokált, miegymásokat. Egy bizonyos: az anyag hallgatása egyetlen percre sem fullad unalomba. Kapunk heroikus himnuszt (pl. a címadó Battle Metal), pikulát és hegedűszót Hammond-aláfestéssel, lajlalalajlaj vigadozással (The Land of Hope and Glory).

Régi idők tábortüzes-romantikus hangulatát varázsolják elénk a One More első hangjai, míg a Midnight Sunrise már-már a lehetetlenségbe hajló black-csujogatós világ peremét tapodja vodkagőzös tangóharmonika és hegedű szólamaival. A zagyvaság koronáját nálam mégis az Among Ancestors percei viszik el. A röpke Sahti-Waari színtiszta pub hangulat. (Egy igencsak túlzsúfolt pubé...) Neves történelmi eseményt ecsetel nekünk a Rex Regi Rebellis, illetve az előhangul szolgáló Prologue for R.R.R. A harcos muzsikusok keresve sem találhattak volna a harmincéves háborúnál nagyszerűbb témát.

Színpompás bazári kavalkádot hordott össze a Turisas, szinte beleszédülünk a tiritarka paletta felfogásába, emésztésébe. Hogy ez nevezhető akár összevisszaságnak, kaotikának is? No igen. Hozzáállás kérdése. Engem szórakoztat, felvidít ez a muzikális torkosság.