Shock!

Próbáltam megtudni ezt-azt az öt fiatalemberről, akik jöttek... na? na? vajon honnét? Persze, hogy Finnföldről. Meglátogattam a honlapjukat, de ott emberszabású orcák helyett mindössze korommal-sárral bekent fejű, üvöltő dervisek köszöntek rám, szóval sietve távoztam köreikből... 1996-ban alakultak, ez a második albumuk, de az elsőhöz nem volt szerencsém, így számomra tiszta lappal nyitnak.

Borítójuk mesés-misztikus, látványos darab. Értékrendjükről pedig elárul ezt-azt, hogy az albumra rakott feldolgozás nóta nem más, mint az ősrégi Rocka Rolla... Hiába riogattak a torz rémpofák, az ifjak biz' nem a bunkóval hadonászó, folkos metalt képviselik, közük nincs blackhez, death-hez, más efféle harcias stílusokhoz. (Efféle fotókkal az Ensiferum, a Moonsorrow vagy a Turisas szokta ijesztgetni a népeket...) A szolidabb, dallamos fajtához már annál több szál fűzi őket. De a Sonata-féle szélroham trapp is csak mérsékelten, szegről-végről az ő világuk, noha énekesük, Vesa Virtanen hangja helyenként erősen emlékeztet Kakko barátunkéra.

A muzsikáról tömören: jó. Kevésbé tömören: dinamikus, príma dallamokkal teli, hajlóbás, gitárvirgás, vokálokkal támogatott, himnikus, északi kellem. Hogy ilyennel már találkoztunk? Hát persze. De attól ez még kifejezetten pofás, színvonalas cucc. A hatalmas kínálatban pedig örülni kell az ilyes kincseknek. Négy élénken tovagördülő nóta után - melyek közül a The Next Call garantáltan első hallatra belerágja magát az agyba - a King of the Wasteland egy megfontoltabb, zengedező kórussal dúsított, padlótaposó darab. Utána ismét feljebb kapcsolunk és a Time Has Come egészen szpídben láttatja velünk az elsuhanó havas tájat. A ...Wasteland némileg cammogósabb ritmusát hozza vissza a Farher's Cave, míg a The Wraith egyszerre balladisztikus és málházós. (Kicsit tán Strato-ízű is, mert ők szoktak drámai hangulatot sűríteni egy-egy nótájukba...) Ami a már említett Priest klasszikust illeti, el kell árulnom: húsz éve ismerem és szeretem a bandát, de legalább ötven olyan daluk van, amit hamarabb választanék, ha a kedvencemről, illetve annak újrazenésítéséről lenne szó. De azért nem rossz meghallgatni a fiúk meglehetősen korhű előadásában!

Minden nagyon gromek.