Shock!

Válogatásalbumot juttatott el hozzánk a Risestar kiadó, melyen az istállójához tartozó bandákat mutatja be és reklámozza. A zenekarok közt akad egy-két ismert név – mint pl. az elszántan és remekül szigorú Suidakra, vagy a powerben utazó Steel Attack legénysége -, de a legtöbb résztvevő olvastán elsőre nem rándul meg a kolomp agyunk memória részlegében (sőt, másodjára sem...).

A vérmesebb, betonszaggató vonalat képviseli az olasz ( teljes hökkenet!!) No More Fear, vagy az izomból támadó, nem egészen dallamtalan, germán hörgi horda, a Serpent Soul. A svéd Loss rettenet pusztítást és fülbolyhirtást rendez. Felérnek egy kedélyes elektrosokk terápiával. A Skyfire tipikusan skandináv – közelebbről svéd -, ami a dallamos, klasszikus alapokra épített, nagyon is északi hangulatot illeti, mérges-epehányós "énekkel" spékelve. Olyasmi, mint egy lájtosabb Bodom vagy Ensiferum. Az Eversinceve nem tévesztendő össze "valami mással" név alapján, de nem is ajánlom, hogy bárki jótét lélek próbálkozzon velük. Hasonlóképp intek óva mindenkit az Enforce-tól – kivéve, ha zenehallgatásból kifolyólag akar hajhullást és agyi leépülést szenvedni.

A talján (?!) Stillbirth úgy károg (?!) és zsigerel (?!), mint egy ős-norvég black-death horda. (Egyre erősebben motoz bennem a sanda, miszerint a Risestar hülyéskedik, ami a bandák és országok összepasszintását illeti. Mert itt valami nagyon nem stimmel. No mindegy, én az írásos tájékoztató alapján haladok...) A Gutworm bűncselekmény az emberiség ellen. A Suhrim szintúgy. Ez utóbbi ráadásul a sufniban vette föl a cuccot és dob helyett likas fazekat püfölnek a nóta (és vélhetően az egész album) ideje alatt...

A brazil Arum heveny rémrettenet. Kezdek besokallni a vérző torkú, szellemvasutak mélyén tanyázó hóhéroktól. Felüdülést jelent végre egy kis "muzsika", harmónia és épkézláb ének megtapasztalása a svéd Steel Attack jóvoltából. Klasszikus, nem igazán eredeti, tripptrapp true metalt vonultat fel a gallok Moonstone-ja. (Azért belehallgatnék még pár helyen a korongba...) Gunnyasztóan amatőrnek tűnik a német Sky's Shadow (miféle név ez?!...), valamint a szintén iszonyszámba menő A Lower Deep, emberszabású népeknek nem ajánlom őket. A többi zörrenetnek annyira se íze, se bűze, hogy szót sem érdemelnek.

Annyit mindenesetre elért a Risestar, hogy leltem egy-két (sajna nem több) olyan bandát, melyeknek szívesen végigfülelném a korongját. És a cél alighanem épp ez lehetett.