Shock!

Eme albumon németül szerepel minden egyes szó, a dalszövegektől egészen a vonatkozó mesetörténet leírásáig. A dolog azért szomorú kissé, mert az ismertető szerint olyan műről van szó, melyben a zenekar saját, misztikus világot, kultúrát s részint még nyelvezetet is kialakított magának.

Noha a WinterDome idestova tíz esztendeje létezik, megvallom, én még hírüket sem hallottam. A fantasy világában utazó, gótikus-darkos műfajban ténykedő csapat hét fővel büszkélkedik, akik közül egyiküknek a narrátor szerepe jutott, de mint az pillanatokon belül kiderül: ő is rém fontos tagja a bagázsnak. (Fene tudja, én a német regélésektől szívesen eltekintettem volna...)

Az album tüstént hosszas sztorizással kezdődik, miközben a háttérben A gyűrűk urának Jackson által leforgatott összes csatáját végighallgathatjuk, beleértve a kivágott és örökre elrekkentett részeket is... Hörgős vokalizálással és súlyos, sötét tónusú, de dallamos muzsikával érkezik meg a címadó szerzemény (angolul: Twilight of the World). A nótát követően ideje ráébredni, hogy – írd és mondd – minden dal után kilométeres meskete következik, nincs kímélet. Szájtépés és hangeffektek kifulladásig. A hegedűszóval ékített Land der Nacht és Die Elasaj kellemesen folkos, ugyanakkor Henrik Warschau hörgölődése egyre jobban emlékeztet a Crematory-frontember, Felix előadásmódjára. Az epikus zene csupán szegről-végről érinti a Haggard vagy az In Extremo világát (elvégre sehol egy jól fejlett skót duda...). A dalok sajnos meglehetősen egysíkúan, monoton mélasággal úsznak tova. Reménykedtem, hátha a rétestésztára nyújtott Flammentanz csen némi élénkséget az anyagba, de ez sem jött össze – leszámítva az utolsó másfél perc hegedűjátékát. A várt dinamizmus végül bedörren a Leid und Qual szigorú perceiben. A rajzos illusztrációkkal ellátott füzetkében sárkányos-kardozós jeleneteket csodálhatunk, míg a szép hegedűtémákkal támogatott ...wenn das Ende naht dalhoz egy haldokló vitézt mellékeltek, akiből ippeg úgy mered elő három nyílvessző, mint szegény Boromir barátunkból, akit Lurtz, a gonosz uruk-hai nem átallott kinyuvasztani.

Német anyanyelvű, illetve németül kiválóan beszélő rajongóknak bizonyára többet, érdekesebbet nyújt a WinterDome. Jómagam sem vagyok a nyelv ellensége, de itt valahogy nem annyira jön be a dolog. Tán azért, mert a bő órás anyag hallgatása közben gyakorta unatkoztam – sajnos még akkor is, amikor kímélő üzemmódban (átkötő narrációk nélkül) füleltem végig az albumot. Némely hegedűs rész viszont igazán megkapó.