A második daltól rám tört a Super Channeles nosztalgia, ez ugyanis Eddie Grant Gimme Hope Joanna című örökbecsűjének feldolgozása, és bizony, itt már eléggé folyamatosan jelen van a gitár. A nóta vége ráadásul átmegy valami egyszerű, de pörgős punkzenébe. Nocsak.
A címadó, "A Füsttel Együtt" című tétel visszatér a nyugisabb reggae alapokhoz, amolyan Sugarloaf érzéseket hagyva bennem.
Innen igazából olyan lesz a többi nóta, mint Nagy Lajos lovagi pallosa (hosszú és lapos - szöveg copyright nagypapám). Na, amíg valami izgalmas nem történik, nézzük a borítót.
A pár lapból nem sok mindent deríthetünk ki, még a tagok nevei is rejtve maradnak, mindegyik fotó alatt egy-egy tigrisfajta neve található, Maláji Tigris például gitározik, Ázsiai Tigris a basszer és így tovább. A gitár-bőgő-ének-konga-szinti-dob felállású gárda tulajdonképpen egész tisztességes munkát tett le az asztalra ezzel a lemezzel, bár persze ezt a stílus iránti teljes analfabetizmus mellett érzem így, de a lényeg, hogy arányosan szól az anyag, tiszták a vokálok.
Egyetlen baj van az egésszel, persze, lehet, hogy a raszták megköveznek ezért (ha egyáltalán olvasnak sokkot): Ahogy halad előre a nóták sora, laposodik a hangulat, gyakoribbak lesznek a totál megszokott, lassú és középtempós pruntya-pruntya-pruntya reggae-alapok, a szöveg se ad sok izgalmat, amolyan "jól érzem magam, szívom a gandzsát, iszom a piát, süt a nap" jellegű dolgokat kell elképzelni.
Demónak egész jó, meglátjuk, mit hoz a jövő: Egy kicsit több egyéniség és izgalom kéne szerintem, az alapok adottak. Hajrá.