Nálunk is elég komoly vitákat váltottak ki Gene Simmons legutóbbi kijelentései a zeneipar állapotáról, így nem engedjük el a dolgot, és szemlézzük a KISS basszer/énekesének egy újabb interjúját is egészen hasonló kérdésekről. Simmons mondanivalóját sokan nem értik, mások pedig szimplán nem értenek vele egyet, ő azonban imád beszélni, és szívesen magyarázza tovább, mire gondol.
„Számomra a legfontosabb téma ebben az egész kérdéskörben az új zenekarok szomorú végzete”, mondta Simmons a BBC rádióban, amikor még mindig hatalmas vihart támasztott tavalyi nyilatkozatáról kérdezgették. „Folyamatosan azt idézgetik tőlem, hogy a rock halott, és valóban ez is a helyzet, mert nem tudsz nekem mondani új Beatlest, új Elvist, új Black Sabbathot. Hol van az új Led Zeppelin? És a lényeg annyi itt, hogy a popvilágban eközben ott van Taylor Swift, aki fantasztikus, meg Lady Gaga, és egy csomó minden. De az embert csak az idő teheti ikonikussá. Mindenféle zenét szeretek, de a rockzene éppen a saját szomorú végzete felé sodródik. Ennek az az oka, hogy az internetes fájlmegosztás és a letöltősdi megölték annak a következő nagy bandának az esélyeit, amelyben megvan az a dalszerzési és előadói potenciál, ami akár a következő Zeppelinné vagy Beatlesszé tehetné. Támogatási rendszer viszont már nincs ehhez – ezeket úgy hívták, lemezkiadók.”
Mivel Gene maga is tisztában van vele, hogy sokan nem fogják fel, mire utal, pár példával is érzékeltette a lényeget. „Képzeld el, hogy tetőfedőként dolgozol, és valahogy kidolgoznak egy olyan módszert, hogy ugyan felhúzod a tetőket az épületekre, de nem kapsz ezért pénzt. Vagy hogy egy év munkájával írsz egy könyvet, amit aztán mindenki megosztogat és letölt a netről, te pedig egy vasat sem kapsz érte. Az internetes közönség azt mondja: mindegy, mennyit dolgoztál valamin, én azt el fogom venni tőled, és nem kapsz érte pénzt. Értse már meg mindenki: nekem ez nem fáj. Nagyon gazdag vagyok, rám semmiféle hatással nincs a dolog. De elszomorít, hogy így áll a helyzet, mert volt idő, amikor baromi szegény voltam, és úgy szereztem a vagyonomat, hogy negyvenegy éven át kőkeményen megdolgoztam érte. És nekem legalább volt erre esélyem. Ott állt mögöttem egy lemezkiadó, amelyik előleget, dollármilliókat fizetett ki nekem előre, amiket soha nem kellett visszafizetnem, még akkor sem, ha elbuktam ezeket a pénzeket. A letöltögetéssel mindenki azoknak árt, akiket szeret. Régen állandóan ment a panaszkodás a kiadókra: az öltönyösök így, az öltönyösök úgy. Igen, így volt: öltönyösök voltak, nem olyanok, mint te vagy én, és nem is ugyanazokat a dolgokat szerették, amiket mi. De akkor is ők jelentették a támogatási rendszert, és ők tették lehetővé, hogy ez az egész működőképes lehessen. A Nirvana sosem futott volna be a Geffen nélkül, senki ne is áltassa magát ilyesmivel.”
Bizonyára folyt. köv. …
Hozzászólások
Ott a pont! :-D
Nem engem idéztél.
1994-ben egyébként az MTV European Top 20-ben a 8. helyig haladt a Metallica One című dala, amit mindannyian ismerünk, szóval a szám a közepétől kompromisszumme ntes thrash metalba vált.
Tudtommal a mainstream média soha sehol nem nyomatott ilyen típusú zenét, nagyjából a hair metal, Bon Jovi meg a Guns N'Roses (és persze a Nirvana) volt a legkeményebb gitárzene, aminek orrba szájba játszották a klipjeit. Ahhoz képest elég sokan szeretik ezt a fajta zenét, hogy sehol sem nyomatják, és talán nem kizárható, ha csak a népszerűsége arányában bekerülne a tágabb médiába, akkor esetleg még népszerűbb is lehetne.
Persze az is lehet, hogy ezt a fajta zenét többen és/vagy jobban utálják, mint más zenéket, de szerintem mindig van a slágerlistának néhány helyezettje, amit az emberek elég nagy hányada utál.
Úgyhogy én még mindig azt mondom, igenis van jelentősége, hogy a zeneipar/média vezetői zömmel lenézik/nem kedvelik a metalt. (Nyilván a Cannibal Corspe vagy a Napalm Death sose lenne slágerlistás, de azért elég sok metal bandának, még hörgős bandáknak is vannak ezeknél jóval dallamosabb nótái, akár ősrégi hörgős Amorphist vagy hasonlókat is említhetnék. És persze itt most nem a hörgésről van szó, éneklős metal bandák se kerülnek be a rádiókba.)
Bizony és ha az ember olvassa a zenei sajtót, akkor sok ilyet látott már, amikor a tagok civil munkája hátráltatja vagy ellehetetleníti a kreatív munkát vagy a turnét. Ha ezt rendszeresen szóvá tennék , akkor jönne, hogy pénzéhes (ide ízlés szerint valami durva jelzőt képzeljünk). De attól, hogy nem mondják el minden interjúban, a probléma még adott. A Trouble jó példa volt, mert ők pl. a civil melóhoz igazítják a zenélést, ezért elég keveset tudnak koncertezni és nyilván a többi zenéléssel kapcsolatos dologra sem jut annyi idő, mint amennyi kellene.
Az általad említett zenekarok pont azok, akik jobban tudnák csinálni a zenéjüket, ha nem kellene a mindennapi betevőről gondolkodni, és napi 8-10 órát melózni, majd utána jöhet a kreatív folyamat... Ha panaszkodnának, meg lennének dobálva, de hidd el, nekik korántsem olyan jó, mint amilyennek látszódhat. Belegondolok, a Fates Warning gitárosa azért nem tudott eljönni az európai turnéra, mert nem tudta összeegyeztetni a munkája időrendjével.
Kovetkezetesen elmondja, hogy nem panaszkodik, kogazdag, nekik ez mar nem szamit, es tenyleg nem is szamit.
De gondolom, ha a Trouble tagjai esetleg meg tudnanak elni a zenejukbol, inkabb kopnenek egyet es rohogve vagnak a penzt a kiado arcaba, hogy kielegitsek a csakagyarimelos ahiteleszenesz-mentalitasu rajongokat, akik orommel nezik, hogy egy lada sorert jatszik a kedvenc bandajuk egy peneszes klubban.
Az Enter Sandman is populáris volt. :) Ők egyébként valamennyire az egyetlen kivétel ezen a szinten, nem tudsz mondani még egy ilyen súlyos zenekart, ami akár csak megközelítőleg is ennyire sikeres lett.
Metallica?
Na, ez már engem is érdekel. A lényeg a dallam. Nem a "torzított" gitárral van baj, bár nyilván más egy Satriani, AC/DC és egy Entombed nóta gitárhangszíne. Az (átlag)ember a fülnek kellemes harmóniákat, dallamokat részesíti előnyben - így alakította a természet, ne firtassuk. Nem véletlen alakult így a zene, majd annak szabályrendszer e az idők során. E tényen nem változtat, hogy vannak, akik az úgynevezett durva metalért rajonganak. Kisebbség. Ezért nem fog tudni igazán nagy tömegeket elérni a hörgés, illetve a diszharmóniát előtérbe helyező zene, függetlenül attól, játssza-e a média, vagy sem. Szövegek: a zene nyelve az angol. A súlytalan blődségeken maximum nevet az ember, de tömeggyilkosokr ól, belezésekről, istenkáromlásró l énekelni, vagy hörögni már más tészta, az ki fogja verni a biztosítékot sokaknál. Ettől függetlenül persze röhej, hogy nincs értelmes mennyiségű rockzene a rádióban. Még nagyobb röhej, hogy sok mai popzene nem áll másból, mint pár újrahasznosítot t hangmintából, puttyogásból és monoton kántálásból, lásd Nicki Minaj, Kanye West, hogy a manapság népszerű hiphop előadókat ne is említsük. (Érdemes megnézni a '80-as, '90-es évek popzenéjét. Számtalanszor leírtam már: a két kezemet összetenném, ha ma is ilyen minőségű zene szólna a rádióból, tévéből.)
Lássuk be: Nagy ívben szarik ő arra, hogy a kis bandák nem lesznek sikeresek, ő viszont egy picit kevesebbet keres, csak ezt így ciki lenne nyíltan kimondani, ezért az általa lesajnált úgynevezett kezdő zenekarokkal példálózik.
Baszki, majd ha egy Don Gatto, Ektomorf, Orchid, Trouble, Blues Pills vagy Kadavar kaliberű zenekar panaszkodik, akkor befogom a pofámat.
Érdekes dolog ez, mert pl. egy csomó Brostep szám lett elképesztően populáris, pedig a nagy részük keményebb mint a metal dalok jó része. Azok a wobblerek, meg a fűrészelés túltesznek a torzított gitáron, mégis 2 éven keresztül a csapból is Skrillex meg a pajtásai folytak. Ezzel nem cáfolni akarlak, csak még egy lámpával megvilágítani a dolgot.
Lépj hátra egyet. Te meg én, meg aki ide feltévedt, ebben élünk évek-évtizedek óta, megszoktuk, belénk égett, satöbbi. Az úgymond átlag zenehallgatók többsége számára azonban már a torzított gitár is emészthetetlen, nemhogy mondjuk a hörgés. Ezt lehet ragozni ezerfelé, meg áltathatja magát egy csomó mindenki azzal a mesével, hogy "de ha a rádióban Sepultura szólna, mindenki azt hallgatna!", viszont be kell látni: ez egy baromság, és nincs így. A dallamosabb, populárisabb dolgok működhetnek erről a vonalról is a mainstreamben, ha éppen olyan a korszellem (most nem olyan szerintem, de ezt alighanem mindenki észrevette), de a többi sosem fog.
Szövegvilág? A gengszterrap szövegvolága százszor durvább. Zeneileg meg persze durva a metalzene, de szerintem egy sima tüctüc diszkóritmus is durva, főleg ha hangosan szól.
Százszor durvább szövegvilág? Mi? Öncélú káromkodás, trágár fenyegetőzés? Manson (régen), a Cannibal Corpse, vagy a Slayer azért ezeken túl tudott mutatni durvulatban.
Ezt a diszkózást meg hagyjuk már! Elektronikus zene mondjuk (pláne, hogy rock disco is létezik), viszont értem, hogy itt mire gondolsz.
Szakadok! :-)
Attól, hogy lebaromságozol valamit amit nem értesz és lesajnálóan szegény öregurazod azt aki mondta még nem leszel okosabb. Próbáld megérteni a cikket, meg az előző kettőt is, amiben ugyanerről van szó. És akkor tényleg ''vér egyszerűen'' tudsz majd azokkal beszélgetni, akik megértették, hogy miről szól a diskurzus. Remélem ez már a ''valami'' kategóriába tartozik. Bár az előzőben is tökéletesen érthetően írtam le, hogy mi a helyzet. Így talán átmegy a mondandóm. Üdvözletem.