A teljes rock/metal-közösség Malcolm Youngot gyászolja. Az AC/DC alapító ritmusgitárosát szombaton, 64 évesen érte a halál – az alábbiakban a megemlékezések közül szedtünk össze néhányat, természetesen szigorúan a teljesség igénye nélkül.
Se szeri, se száma a visszaemlékezéseknek, bejegyzéseknek, rövid, személyes mondatoknak Malcolm Young halála kapcsán. „Nagyon szomorú vagyok, hogy egy újabb barátom haláláról értesültem. Nagyon hiányzik majd”, tette közzé Ozzy Osbourne. Paul Stanley: „Meghalt az AC/DC hajtóereje. Egy olyan ikon tragikus vége ez, akiről néha kevesebb szó esett annál, amit megérdemelt volna. Az igazi nagyok közé tartozott.” „Szomorú nap ez a rock’n’rollban. Malcolm a barátom, illetve az AC/DC szíve és lelke volt. Életem egyik legjobb időszaka volt, amikor együtt turnéztunk 1984-ben Európában”, így Eddie Van Halen. „Malcolm, köszönöm, hogy életem soundtrackjének oly fontos része voltál. A zenéd definícióként szolgál arra, mit jelentenek azok a szavak, hogy időtlen és inspiráló”, posztolta Lars Ulrich. „A rock’n’roll történelmének első számú ritmusgitárosa volt”, írta Tom Morello.
„Ennek az embernek nagyobb hatása volt a rock’n’rollra, mint azt valaha képes lenne felmérni a világ. Azok a ragadós, zúzós riffjei, az az ikonikus Gretsch & Marshall hangzás páratlanná tette. Az igazi, tökös rock’n’roll velejét adta”, írta Tom Keifer. „Malcolm elment, és noha a zenéje tovább él, szavakkal ki sem fejezhető az a szomorúság, amit most érzek. És ugyan keserűek ezek a pillanatok, annak azért örülök, hogy megszabadult a demenciától, és most együtt van a mennyben Bonnal és a testvérével, George-dzsal. Nagyon sokkal tartozom Malcolm Youngnak”, tette közzé Dave Mustaine. Marty Friedman: „Malcolm gitárjátéka olyan volt, mint a szex. Micsoda tökéletes, tökéletes ritmusgitáros, és micsoda eredeti, csodálatos életművet hagyott ránk! Túl korán kellett távoznia, nagyon hiányzik majd.” Mike Portnoy: „Pont Brisbane-ben ért Malcolm Young halálhíre, miután lejöttünk a színpadról. Nagyon szomorú vagyok… Minden idők egyik legnagyobb ritmusgitárosa volt. Ezt James Hetfield és Scott Ian is megerősítené.”
Dave Grohl: „Harminchét évvel ezelőtt a barátommal, Larry Hinkle-lel elmentünk a Washington D.C.-i Uptown Theater péntek éjféli mozielőadására. 1980-at írt a naptár, 11 évesek voltunk, a film pedig a Let There Be Rock. Megváltoztatta az életemet. Abban a filmben és az AC/DC 1979-es párizsi koncertjében minden benne van, amiről az élő rock and rollnak szólnia kell. Izzadt. Koszos. Hangos. Egy tökéletes zenekar megzabolázhatatlan előadása. Akkor vetkőztem ki magamból teljesen először zene hatására. Akkor akartam először zenekarban játszani. És onnantól nem gitározni akartam, hanem összezúzni a gitárt. Malcolm, köszönöm neked a dalokat, az érzést, a lazaságot, és azokat az éveket, amikor elvesztettem a fejemet a rock’n’rollodra. Ma este is pontosan ezt teszem majd, érted.” Scott Ian: „Malcolm játékstílusa roppant intenzív, erőszakos, ritmusos és gazdaságos volt, ez tette őt minden idők legnagyobb ritmusgitárosává. Hátborzongató érzékkel rendelkezett ahhoz, hogy csakis a szükséges hangokat gacsarja ki a Gretsch-éből, és ez a képesség tette naggyá az AC/DC-t: a riffjei, ez a hangzás és ez az érzés adták a banda lelkét. Felmérhetetlen, mit jelent számomra. Malcolm Young miatt lettem ritmusgitáros. Örökké velem lesz, és remélem, előtte és öröksége előtt tiszteleghetek minden alkalommal, amikor gitározom. Most pedig benyomom a Riff Raffet, és játszom vele együtt.”
Alex Skolnick Budapestről emlékezett meg Malcolmról. „Minden idők egyik legnagyobb riffmestere. A két színpadi Young-tesó közül ő volt a csendesebb, ha nem is hangerő, de színpadi bohóckodás tekintetében. De akárcsak Alex Van Halen, itt is ő volt az, aki az alapokat biztosította egy nagyszerű zenekarnak. Az ő játéka tette lehetővé, hogy a testvére szólógitározása is teljes erejében tündököljön, és versenyezhessen a reflektorfényért a karizmatikus énekesekkel. Malcolmnak nem volt jellegzetes öltözéke, nem voltak jellegzetes színpadi mozdulatai, mert nem volt rájuk szüksége. Neki ott voltak a riffek, és ezeket tulajdonképpen mindenkinél jobban játszotta. Ki más volt képes a súlyos rockzenében egy Gretsch White Falconon játszani, amely gitárt elsősorban a rockabillyhez szokás kötni, és mindent elérni vele? Az AC/DC számára alkotott riffjei Jimmy Page és a Led Zeppelin, Tony Iommi és a Black Sabbath és a hasonló nagyságok témái mellé vonulnak majd be a történelembe.”
