Corey Taylor szerint bőven vannak még tartalékok a Slipknotban, ugyanakkor az énekes nem feltétlenül tervezi azt, hogy a zenekarban fog megöregedni. Mint egy friss interjúban elárulta, Shawn Crahannel azon is agyalnak, miként lehetne frissen tartani a puskaport zeneileg a csapatban.
„Őszinte leszek: ha egy évvel ezelőtt kérdezed meg ugyanezt, nemet válaszoltam volna", felelte Corey a BBC Radióban, amikor arról faggatták, el tudja-e képzelni, hogy valaha is belefárad a turnézásba. „De most kicsit kezdek... Szóval 42 éves vagyok, már nem fiatal. És függetlenül attól, hogy mit akarok, kicsit kezdek leharcolódni. Ettől még persze lehetek akár 60 éves koromban is a Slipknotban. Nem tudom, valaha is visszavonulnék-e, de a Slipknotból egy ponton majd talán távozom, mert ha az ottani zenét és energiát nézzük, abban azért nem vagyok biztos, hogy az ötvenes éveimben is képes leszek megfelelően hozni, ami kell. Azt pedig nem szeretném, hogy a zenekar úgy érezze: visszahúzom őket, mert fizikailag már nem vagyok képes a maximumot nyújtani. Vagyis a zenélésből biztosan soha nem vonulnék ki, de a Slipknotból talán igen."
Ez még persze messze van, az interjúban pedig az is szóba került, merre haladhat majd a Slipknot a jövőben. „Clownnal már beszéltünk erről. Az őrült dolgokat már mind megcsináltuk, szóval ismét fejlődnünk kell majd, mint ahogy eddig is fejlődtünk minden lemezzel. És valahol ennek az egésznek többet kell jelentenie a kibaszott őrületnél, mint ahogy sok szempontból most is többet jelent – viszont most még mindannyian elég fiatalok vagyunk ahhoz, hogy fizikailag is hozzuk, amit kell. Érdekes lesz majd látni, ahogy a jövőben már kevésbé a félelmekről, az őrületről szól majd a zenekar, hanem sokkal inkább a kreativitásról, mert itt azért nagyon sok kreatív ember gyűlt össze. Mármint bazmeg, haver, tizenkét albumot is összerahatnánk még kizárólag hibbant, tüskés szarságokból, de ezeknek sem kellene feltétlenül mindig tiszta erőből viselt háborúnak lennie. Szóval gondolkodunk a dolgon, de közben az ember sosem tudhatja, mit hoz a jövő..."
A Slipknot nyáron a Marilyn Mansonnal és az Of Mice & Mennel indul közös turnéra az Egyesült Államokban.
Hozzászólások
Mondjuk a jó dalokért.
Garcia őrmester mondta a Zorróban.
Ezt nem inkább Paul Stanley mondta? :D ;)
Mintha Gene Simmons lett volna az interjúalany, úgy emlékszem, de mindegy is, mert a gondolat teljesen érvényes - és nem csak a maszkos zenekaroknál. Ahogy egy vállalatba is újabb és újabb embereket vesznek fel, a nagy zenekarok (amelyek nem is elsősorban zenekarok, hanem showbiznisz-gépezetek) között biztosan lesz jó néhány, amelyek folyamatosan frissen tartják a tagságukat, amíg lesz igény arra, hogy meghallgassák a dalaikat élőben.
És ezzel már át is eveztünk a másik örökzöld témára, hogy a "nagy öregek" búcsúja után kik jönnek majd, kik lesznek az új headlinerek. Talán maguk a nagy öregek, csak reinkarnálódott kiadásban.
Hogy ez jó-e, szimpatikus-e vagy sem, azt mindenki maga eldöntheti (már ha így lesz természetesen).
A millió dolláros kérdés, amire igen-igen kevesen tudják a jó választ :)
Mi számít fejlődésnek, és mi az, amikor a zenekar már kifordul egykori önmagából? A Slipknotot az őrült zúzás tette azzá, amivé, ha ezt elhagyják, akkor az ember miért hallgasson Slipknotot, arra van száz másik (jó) banda is. De ugyanazt vajon hányszor lehet elővezetni?
Én simán el tudom képzelni, hogy minden kimerült tag helyére bekerül idővel egy hasonló zenei kvalitású / adottságú figura. A koncertek ugyanolyan intenzívek maradnak, a régi tagok pedig csupán producelik onnantól a zenekart. A közönségnek megmarad a 'knot örökre(?) és a tagoknak is biztosítva a nyugdíja :)
Hát igen, valami ilyesmi, ugyanakkor a fejlődés tényleg fontos, és nem biztos, hogy szerencsés, ha x idő után is úgy próbálnának tenni, mintha még mindig ugyanazok az arcok lennének, mint x évvel ezelőtt :-) A nyilatkozat viszont egy csöppet ellentmondásos, ezért nekem úgy tűnik, hogy igazából ő se tudja, hogy mi legyen. Nehéz lehet, megértem. Az viszont igaz, hogy kezd leharcolódni. Jó, hogy belátja, és nem akar átvágni mindenkit. Én személy szerint azt gondolom: a 3. albumig tudtak fejlődni, lendülni egy jó irányba, ott vannak nagyon komoly témák és szövegek, noha nekem kb. 6 szám tetszik igazán arról a lemezről - pont a kísérletezősebb témák, pl.: Danger Keep Away -, de aztán valami megroppant.