Shock!

Alapos interjúban elemezte ki a Machine Headben töltött utolsó időszakát Phil Demmel. A gitáros szerint a zenekar gyakorlatilag Robb Flynn szólóprojektjeként működik az utóbbi években, amiből mind neki, mind Dave McClain dobosnak elege lett.

Már a Vio-lence újjáélesztésén dolgozik Phil Demmel, aki tavaly év végén távozott végleg a Machine Headből Dave McClainnel együtt. A gitáros most a Talk Toomey podcastben mesélt a zenekarban kialakult helyzetről, amely aztán a szétrobbanáshoz vezetett. „Nem fogok fröcsögni Robbra vagy a szakításra", szögezte le Demmel már jóelőre. „Kiváló zenésznek tartom őt, és fantasztikus időket töltöttem a Machine Headben. De az utolsó néhány év már nem volt ilyen, mert emberileg egyszerűen eltávolodtunk egymástól. Szerintem Robb letért arról az ösvényről, hogy zenekarban játszik, és csak a saját útját járta. Ahelyett, hogy egyfelé haladtunk volna, vagy megkért volna bennünket arra, hogy tartsunk vele, áttértünk arra, hogy megmondta, konkrétan mikor mit fogunk csinálni."

Phil saját bevallása szerint minimális mértékben vett részt a legutóbb Machine Head-lemez, a rengeteg vitát kiváltott Catharsis megalkotásában. „Utálom azt a lemezt. Vannak rajta részek, amik tetszenek, de ezeket mindet én írtam. Ilyen például a California Bleeding zenéje, de aztán Robb ehhez is olyan szöveget írt, hogy utána azt mondtam Dave-nek: bazmeg, bárcsak visszakérhetném a riffjeimet! Mert nem akartuk, hogy ilyesmire használja a témáinkat. Szóval ebben az értelemben a zenekar Robb Flynn szólóprojektjévé vált, én pedig nem ezért léptem be ide annak idején. Az utolsó pár év már csak arról szólt számomra, hogy felvegyem a fizetésemet, és egyszerűen nem tudtam tovább vállalni ezt. A stressz, az állandó viták: ezt nem teheted, ne csináld ezt, ne csináld azt, ne állj oda, ne mondd ezt, ne énekeld a szöveget a közönségnek, ne mutogass..."

Demmel szerint az utolsó időszakban Flynn-nek ugyanúgy elege volt már belőle, mint neki a frontemberből, és ugyan felmerült, hogy ismét elmenjenek zenekari terápiára, voltaképpen mindketten tisztában voltak vele: felesleges tovább erőltetni a dolgokat. Philnek meggyőződése, hogy Robb talál majd új szólógitárost és dobost a zenekarba, akiknek leginkább annyi lesz a dolguk, hogy megvalósítsák az elképzeléseit. Emellett hozzátette: a The Blackening és Unto The Locust albumok teljesen másmilyenek lettek volna az ő szerzői hozzájárulása nélkül, és ugyanez Dave McClainre is igaz. A dobost a kreatív folyamatokban játszott szerepe miatt Demmel szerint sokkal nehezebb is lesz pótolni, mint új gitárost szerződtetni a bandába. „Szerintem Robb nem akarja majd magára venni mindazt a fejfájást, ami a céges ügyekkel jár. Nagyszerű zenész: kiválóan tudja összeválogatni a hangokat, remek melódiagyáros, óriási hangszerelő. És ott van neki Jared MacEachern is, aki alighanem az egész zenekar legjobb muzsikusa volt. Klasszikus képzettséggel rendelkezik, tisztában van a zeneelmélettel, emellett pedig baromi jól énekel és basszusgitározik."

Phil elárulta: az utolsó, őszi amerikai turnén már gyakorlatilag csak azért vett részt, mert ha nincs ott, McClain sem vállalta volna. Ezekben a hetekben ugyanakkor már szinte egyáltalán nem kommunikált Flynn-nel, és nem is igazán érezte magát jól a színpadon, ahol erőltetettnek tűnt számára minden. „Próbálom feldolgozni a történteket, és még most is van bennem valami... nem akarom azt mondani, hogy keserűség, de... Nem igazán tudom, képes leszek-e valaha is teljesen megemészteni, ahogy véget ért ez az egész. De ha visszatekintek a zenekarban eltöltött időmre, mindenre büszke vagyok, amit elértünk. Az én segítségemmel jutott el ez a csapat a legmélyebb mélypontról a karrierje csúcsára. Írtunk pár nagyszerű lemezt, lejátszottunk számos kiváló koncertet. Próbálok a pozitív dolgokra emlékezni. Most pedig kiélvezem, hogy szabad vagyok, mert az utolsó három-négy évben már nagyon sok minden felgyülemlett bennem."