Szeptember 23-án jelenik meg a Dream Theater új nagylemeze, amely a zenekar nevét viseli címként, és immáron a dallistája is nyilvános. A John Petrucci gitáros producerelte albumra kilenc dal kerül fel, a hangmérnök Richard Chycki volt.
„Minden lemezre egy újrakezdési lehetőségként tekintek: el lehet kezdeni építkezni egy új irányba, ami az idők során kiforrta magát, vagy totálisan elindulni másfelé, ahol még sosem jártunk", mondja a lemezről Petrucci. „Ez a lemez a saját nevünket viseli majd, és ennél erősebb állásfoglalást nem tudok elképzelni a banda zenei és kreatív identitását illetően. Belevittünk mindent, ami egyedivé tesz bennünket, az epikustól az intenzíven át az atmoszférikusig és a filmzene-szerűig."
A dallista az alábbi:
01. False Awakening Suite
I. Sleep Paralysis
II. Night Terrors
III. Lucid Dream
02. The Enemy Inside
03. The Looking Glass
04. Enigma Machine
05. The Bigger Picture
06. Behind The Veil
07. Surrender To Reason
08. Along For The Ride
09. Illumination Theory
I. Paradoxe de la Lumière Noire
II. Live, Die, Kill
III. The Embracing Circle
IV. The Pursuit of Truth
V. Surrender, Trust & Passion
A lemez számos formátumban lesz kapható, a banda azonban csak a jövő év elején indul vele turnéra. Európában januárban és februárban koncerteznek majd. A Live At Luna Park című új élő DVD tervezett megjelenése jelenleg novemberre esik.
Hozzászólások
Mint ahogy a Black Clouds & Silver Linings is az!
Nem tudom, hogy miért van, de több helyen is olvastam olyan - szerintem téves - véleményeket, mely szerint a Dream utolsó jó lemeze a Scenes volt. Fenét. Az biztos, hogy a Six Degrees után gyengébb lemezeket is készítettek, de nem voltak ezek sem rosszak. Nálam a ,,mélypont " egyébként a Systematic Chaos volt, amin az egy szem Forsaken-en kívül nem sok emlékezetes számot találok, de rossznak még így sem mondanám. Mint ahogy a Traint, vagy az Octavariumot sem, pedig ezek sem a kedvenceim az életművükben. Vannak viszont olyan - valószínűleg a bandát csak ezidőtájt felfedező hallgatók-, akiknek ezek is tetszenek, ugyanúgy, mint pl. a Dramatic is. Ezt is el tudom fogadni. De hogy a BCSL ne volna kiváló a rajta lévő 3 klasszikus - A Nightmare to Remember, A Rite of Passage, és az über The Count of Tuscany -, nótával, az egyszerűen érthetetlen! Csak azért nem emlegetik talán ezt is etalonként, mert olyan előzményei voltak, mint az Images, az Awake és a Scenes, pedig maximálisan megérdemelné!
Miután ilyen jól kipanaszkodtam magam, persze leírom, hogy változatlanul bízom a csapatban, akik lehet, hogy megint csak egy ,,hozzák a kötelező" albummal jelentkeznek, de simán bennük van az, hogy akár az év lemezét is elkészíthetik! És ez nem lenne kis teljesítmény ilyen hosszú pályafutás után. A borító huszadrangú kérdés (egyébként nem rossz), a számcímek sokkal fontosabbak, de a lényeg a zene (és a hangzás), tudnak e újat, izgalmasat mutatni?
Igazad van, ezt is írhattam volna, mert ez is stimmel, hahaha.
Hát köszönjük ezt a hasznos információt. Úgy érezted, hogy ezt meg kell osztanod a világgal? Ez olyan mintha kb azt mondanád, hogy "mennyire várom már az új Annihilatort, hogy ne hallgassam meg!"
Na azért a Six Degrees album még szerintem zseniális :D
Az, hogy ki hány perc alatt csinálja meg, nem számít. A kevesebb néha több.
A zene az meg nem érdekel, úgyse hallgatom meg.
A számcímek viszont aggasztóbbak, szerintem ezek is olyanok, mintha nem tudtak volna jobbat kitalálni a piszkozatként használt "working title"-oknál...'Night Terrors'? 'Along For The Ride'? Jobb számcímeket is taláhattak volna :D
Mindenesetre én is úgy vagyok velük, mint Tuonela. Van bennem remény, hogy okozhatnak még ezzel a lemezzel kellemes meglepetést.
Olyan ritka progmetál körökben, mint a fehér holló.
A borító egyébként hangulatos.
Nem rossz kép, de sokat nem agyaltak rajta...