Miközben Vince Neil, Sebastian Bach vagy Paul Di'Anno esküszik rá, hogy sokkal jobban énekel manapság, mint valaha, szerencsére léteznek frontemberek, akik nem nézik hülyének a közönséget, és eszük ágában sincs tagadni a tagadhatatlant. Közéjük tartozik Ray Alder, a Fates Warning énekese is, aki kertelés nélkül elismeri: ma már képtelen lenne kiénekelni a régi magas témákat, de ugyanakkor nem is bánja ezt túlzottan...
„Amikor beléptem a Fates Warningba, fiatal voltam, és mindenki sikoltozott, szóval én is menőnek tartottam ezt az egészet", magyarázta Alder az osztrák Stormbringernek adott interjújában. „Aztán ahogy idősebb lettem, és énekesként is fejlődtem, meg rájöttem, mit is szeretnék csinálni igazából, már butának tartottam a dolgot. És onnantól kezdve már élőben is próbáltam kevésbé ebben a stílusban hozni magamat. Egyszerűen ostobaságnak tűnt, teljesen értelmetlennek. Ahogy megtaláltam a saját hangomat énekesként, rádöbbentem, hogy a lélek sokkal fontosabb a hangterjedelmnél, és úgy tűnik, a torkom is egyetértett velem, mert neki is az volt a reakciója: igazad van, hagyjuk ezt az egészet a picsába! Szóval eleve maga a hangom is megváltozott... De ez nekem tetszik, nincsenek problémáim. Minden szempontból elégedett vagyok azzal, ahol most tartok. Bizonyos emberek persze ma is a magas sikolyokat akarják hallani, de... bocsánat!"
Alder természetesen azt sem tagadja, hogy hangjának változásaihoz zenésztársainak is alkalmazkodni kellett. „A magas énekrészek környékén változtatni kell a témákon, de sokszor szerintem sokkal jobban is szólnak így a dalok, mélyebbre hangolva, akár más hangokkal... Ha utólag akarok okosabb lenni, azt is mondhatnám, hogy mai fejjel azt kívánom: bárcsak régebben is azt csináltam volna, amit manapság. De akkoriban ez ment. Már Geoff Tate sem igazán énekel úgy, mint akkoriban, ez a büntetés a dohányzásért meg a túl sok éneklésért. Mindenesetre turnén próbálok kevesebbet cigarettázni és inni is. Ma már nem az megy, mint régen. Fiatalabb korunkban mi is minden este buliztunk, de ha ma is ezt csinálnánk, egyszerűen elmenne a hangom. Ma inkább esetlegesen partizunk: megiszom pár pohár bort, és közben jól elpihengetünk a többiekkel együtt."
Hozzászólások
Éppen King Diamond hangja tette egyedivé a Mercyful Fate-et és a King Diamond-ot. Természetesen Shermann és Denner is hozzátették a magukét, hiszen a metal színér legjobb gitárosai, viszont az tény, hogy King nélkül a Mercyful Fate és a King Diamond csak egy lenne a heavy metal csapatok közül.
Így viszont egyedi, utánozhatatlan, zseniális.
Mindig is szimpatikus volt Ray Alder és a Fates Warning, Ray a legtöbb énekessel ellentétben mindig a földön járt két lábbal.
Bár nyomtam rá egy pluszt, de azért King Diamondot kiemelném belőle, mert azt az embert eg lapáttal kellett volna pofán verni, mert annyi jó metal lemezt tett tönkre a sivalkodásával.
Mennyivel egészségesebb lenne a zenei élet, ha a zenekarok a FW mércéjének akarnának megfelelni...