Meghalt Marie Fredriksson. A Roxette régóta súlyos egészségügyi problémákkal küzdő énekesnője 61 éves volt.
61 éves korában elhunyt Marie Fredriksson – írta meg elsőként a svéd Aftonbladet. A Roxette énekesnőjét a 2000-es évek elején agydaganattal műtötték, és ugyan életét sikerült megmenteni, a betegségből és szövődményeiből soha nem épült fel teljesen: ennek következtében vett vissza a koncertezésből is a zenekar, akik 2015-ös búcsúturnéjukkal Magyarországot is megjárták.
Marie halálhírét a Roxette menedzsmentje és zenésztársa, Per Gessle is megerősítette. „Nagyon gyorsan repül az idő. Nem volt még olyan régen, amikor napokat és éjszakákat töltöttünk együtt kis halmstadi lakásomban, hallgattuk a kedvenc zenéinket, és lehetetlen vágyálmokról beszéltünk egymásnak. És végül micsoda álmon osztozhattunk együtt! Köszönöm, Marie, köszönök mindent. Kiváló zenész voltál, az éneklés mestere, és lenyűgöző előadó. Köszönöm, hogy a legcsodálatosabb színekkel festetted ki a fekete-fehér dalaimat. A legcsodálatosabb barátom voltál több mint negyven éven át. Büszkeség és megtiszteltetés volt számomra, és boldogsággal tölt el, hogy oly sokat kaptam az idődből, a tehetségedből, a kedvességedből és a humorodból. Minden szeretetemmel rád és a családodra gondolok. Innentől soha nem lesz többé ugyanolyan semmi", írta Per.
A Roxette a '80-as évek második felében és a '90-es évek elején a világ legnépszerűbb előadói közé tartozott AOR/soft rock/pop irányultságú muzsikájával, nevükhöz olyan slágerek fűződnek, mint a The Look, a Dressed For Success, az It Must Have Been Love, a Listen To Your Heart vagy a Joyride.
Hozzászólások
Nem lett elég semmiből, időből van kevés.
Ádám, hogyhogy? Elég volt a Marvelből és társaiból?
Amúgy én szívesen venném, ha a Watchmenhez hasonló, igényes, antikommersz képregényekről írnátok olykor, most amúgy is nagy keletje van ezeknek, hála az olyan kiadóknak, mint pl. a Fumax vagy a Vad virágok. Mire is gondolok? Sandman, Saga, From Hell, Locke & Key, Blankets, Hellblazer, hogy csak párat említsek. (Nem néztem utána, lehetséges, hogy ezek közül volt itt már valamelyik.)
Filmek terén pedig örülnék olyan viszonylag underground-gyöngyszemeknek , mint a Midsommar, a The Lighthouse vagy az új Lovecraft-adaptáció Nic Cage-dzsel. Oké, ez csak a horror-vonal, most ezek ugrottak be, és nyilván nincs mindenre kapacitásotok, nemhogy filmek tucatjaira - teljesen érthető. Én kimondottan díjazom, hogy ha innentől kezdve már nem írtok a Pókemberről és társairól, ezek úgyis óhatatlanul szembejönnek bárhonnan netszerte. ;)
Anno Beksinskiről is írtatok, ami tök meglepett, és örültem is neki. Ezért is érdeklődtem meg.
Nem annyira az én zeném volt a Roxette, lemezt nem hiszem, hogy vennék tőlük, de azt nem lehet tőlük elvitatni, hogy megvolt az egyedi arcuk, a one-hit wonderek egyik tökéletes ellentétjei voltak, Marie meg szimplán egy instant ikon volt - hangjával is, külsejével is. Ezek önmagukban is elég beszédes tények.
Én speciel támogatom az ötletet és szívesen olvasnék a Klasszikushockb an róluk minél több érdekességet.
Ahogy Ádám írta, ez a téma pont nem merült még fel, a Meztelen ebéd filmet pedig nagyon szeretem. De megint hivatkozhatok az időhiányra. Ötlet, tennivaló lenne még bőven.
Konkrétan nem merült még fel, de az ötlet simán ül, bármi elképzelhető. Képregény-adaptációs cikk vagy hasonló (Star Wars, Aliens, ilyesmi) viszont egészen biztosan nem lesz soha többet, ezt nyugodtan megígérhetem.
No de hát egyébként is lett volna apropó, nem? Évfordulók, ilyesmi. Születésnapok, kerek számok...
Ezt már korábban is meg akartam kérdezni, szóval most megteszem: a beat generációs irodalomról, élén a Meztelen ebéddel; akár film, akár könyv, még sose terveztetek írni? Egyrészt simán viszi az oldal profilja, meg aztán a stílusra is komoly hatást gyakorolt, jobban, mint bármilyen képregény. Nem mintha bajom lenne velük, de közel nem olyan meghatározóak, még ha jelenleg aktuálisak is. Nem sok képregény-adaptáció fogja kiállni az idő próbáját.
Ötlet szintjén korábban is felmerült már. Most sajnos apropó is van. Ígérni nem merek, de nem kizárt.
Írtok róluk a klasszikushockb an is?
A stábból a többség kimondottan szereti a Roxette-et, aminek az átlagéletkorunk hoz is lehet némi köze a jó zene mellett, hiszen Marie és Per megkerülhetetle n volt a '80-as évek végén, '90-es évek elején. Ráadásul a korai lemezeik - az első három-négy mindenképpen - egyáltalán nem is lógnak ki az oldal profiljából. A korai Roxette hangszerelésile g talán egy fokkal lájtosabb volt ezeknél (bár nem mindig), de dallamvilágban, hangulatban és bizony igényességben sem állt távol a Heart-, Def Leppard-, Loverboy-vonaltól, tényleg sorolhatnám hosszasan a neveket.