Az eredetileg tervezett október helyett végül csak februártól stúdiózik a Machine Head az új nagylemez dalaival. A zenekar indokai szimplák: nem érezték még eléggé késznek az anyagot ahhoz, hogy nekiálljanak a felvételeknek. A 2014-es megjelenési céldátum egyelőre azért maradni látszik…
„Azt mondtam, október végétől stúdióba vonulunk, de az a helyzet, hogy nem álltunk készen erre, hiába próbáltuk kihozni magunkból a legtöbbet ennek érdekében”, írta blogjában Robb Flynn énekes/gitáros. „Idén januárban kezdtünk el írni, de a basszgitárosi meghallgatások, Jared MacEachern betanítása, a turnéfelkészülés, a Mayhem fesztiválturné és Jared új dalokba való bevonása közepette hiába tértünk vissza szeptemberben a dalszerzéshez, egyszerűen nem készültünk el a nótákkal. Összesen talán ha négy hónapot tölthettünk a számok megírásával az addig eltelt kilencből, és ha októberben tényleg elkezdtünk stúdiózni, abból csak az lett volna, hogy összecsapjuk az egészet. Ez egy fontos lemez számunkra: új kiadónál, új taggal, az Unto The Locust után minden szem ránk szegeződik. Ezt az albumot nem lehet elkapkodni vagy siettetni, mert óriásinak kell lennie, klasszikus Machine Headnek. Időtlen lemeznek. A Nuclear Blast egyetértett velünk, és azt mondták: hé, kit érdekel, hogy áprilisban vagy augusztusban jelenik meg? Öt év múlva úgyis mindenki csak arra fog emlékezni, hogy jó volt-e vagy sem. Üdítő volt ez a reakció, és hálásak is voltunk miatta nekik.”
A banda a mostani állás szerint február elejétől kezdi meg a felvételeket, egyelőre öt-hat többé-kevésbé kész demóval rendelkeznek. Az elkészült ötletek között olyanok vannak, mint a Killers & Kings, az Ojos De La Muerte, a Night Of The Long Knives, a Beneath The Silt és a Sail Into The Black, amely utóbbi az egyetlen igazán hosszú számnak ígérkezik a lemezen, a banda ugyanis most már szinte bizonyosan visszakanyarodik a rövidebb, direktebb és szimplább felépítésű témákhoz.
Hozzászólások
A mondanivaló egyáltalán nem veszett el.
A h-ra viszont azért odafigyelnék, mert zenei oldalakon általában gúnyolódásból hagyják el(így szemétté alakítva a műfaj nevét)!
Igazából látni h-val és anélkül is mindenfelé. Azt viszont sajnálom, hogy ez a potenciális helyesírási hiba semmissé tette az észrevételemet :(
Messire meg ezért írta h nélkül.
A kezdőbetű egy szó.
Így van. Ezért írtam nagy kezdő betűvel!
A thrash kis kezdőbetű, bár úgy írod, ahogy akarod.
És amit írni szerettél volna, az gondolom a Thrash.
+1. Bár én nekem előbb jutott eszembe a trash, mint a hc ezekről.
berobbanó kiállásoknak.
Érdekes hogy neked nem hardcore. Minek neveznéd? Mondjuk a A Nation On Fire, 4:32-nél berobbanó kiállását? Vagy a None But My Own 5:32-nél berobbanó kiállását?
Az első lemez a egy Groove Metal album egy két Thrash metal-ra is jellemző vonással, és akárhányszor ezt a groove-os belassulást felpörgetik, azt mindig egy tipikus Hardcore kiállással teszik! Egy-két számot leszámítva, amikor alapba is tempósabb a dal. De akkor abban meg lesz lelassulás. A második lemez már inkább a Korn dolgai felé kacsintgat.
Az első lemezen nincs sok groove/hardcore. A másodikon igen. Az első egy modern thrash metal album.
Szerintem nincsenek könnyű helyzetben egy új album megírásánál. Most elkapták a fonalat, sikeresebbek mint valaha, -és ezt a sikert szerintem inkább a The Burning Red-től várták- gondolom lépni akarnak egy lépcsőfokot felfelé, de ismételni sem szeretnék magukat, fejlődni mint zenész, mint dalszerző csinálni valami újat ami még nem volt. És hát az első két lemez világának a mai újraértelmezése nem éppen fejlődés. Meg eddig szerintem egy zenekarnak sem sikerült maradéktalanul megidézni a "gyökereiket"! Amikor megpróbálnak ugye visszatérni oda.
Senki nem emlegeti a Death Magnetic-et egy lapon az ...And Justice for All-al. Vagy az Endgame-t a Rust in Peace-szel!
III Remember Who You Are-t a Life Is Peachy-vel. Szóval szerintem haladjanak csak tovább.