Shock!

Mint azt mindenki jól tudja, Dave Mustaine általában előszeretettel varrja Marty Friedman nyakába a Megadeth legvitatottabb lemeze, az 1999-es Risk rádiósra vett irányvonalát, az akkori szólógitáros azonban egy friss interjúban kijelentette: éppen azért hagyta ott a következő évben a csapatot, mert nem játszottak elég agresszív zenét.

„2000 elején hagytam ott a zenekart", elevenítette fel a korszakot a Metalshrine-nak adott interjújában Friedman. „Megmondtam a srácoknak, hogy már 1999 közepén eldőlt a dolog, de ez egy másik történet. Végül 2000-ben léptem ki, és abban az időben minden zenekar ezerszer agresszívebben szólt, mint mi. Akkoriban a Kornnak, a Marilyn Mansonnak, sőt, még a Limp Bizkitnek is voltak igazán súlyos témái, a mi dolgaink pedig vékonynak, jelentéktelennek és az én füleim számára idejétmúltnak, ódivatúnak, tradicionálisnak hangzottak ezek mellett. Ezzel önmagában semmi gond, rengetegen imádják a tradicionális heavy metal hangzást, és nem is akarnak benne változásokat. Ez egy elfogadható álláspont, meg is értem, főleg, hogy Ramones fanatikus vagyok csecsemőkorom óta, és a legkisebb változtatástól is idegbeteg voltam náluk. De egy Megadeth esetében gáz, ha minden más banda elsöpör téged a súlyos hangzásával, ami sokkal félelmetesebb, keményebb és átütőbb, mint a Megadethé. És onnantól kezdve nem is indított be a dolog."

Marty mindehhez hozzátette: ő a maga részéről megpróbált változtatásokat eszközölni a bandában. „Mondtam nekik, hogy vagy ezt csináljuk, vagy azt: legyünk állati súlyosak, vagy legyünk kicsit piacbarátabbak, mert így most underground csapat vagyunk, és ennek nem így kellene lennie. A négy tagban hatalmas potenciál rejlett, és baromira nem kellett volna underground tradicionális metal bandává válnunk. Nem akartam ebbe az irányba haladni, ők azonban talán igen. Vagyis színtiszta zenei döntésről volt szó, amikor otthagytam a csapatot, és semmiféle személyes probléma nem merült fel közöttünk. Simán csak láttam a többi bandát, és imádom az agresszív zenét is – aminek viszont tényleg kibaszott agresszívnek kell lennie. Most is hallgatok olyasmiket, mint például a Decapitated."

Friedman leszögezte: semmi baja azokkal a Megadeth albumokkal, amiken játszott. „A csatlakozásom után készített első pár anyagunk igazán agresszív volt a maga idejében, de aztán olyanok is készültek, amik beszorítottak minket ebbe a kategóriába. Tudom, hogy a zene nem verseny, de úgy láttam: egy csomó banda olyasmiben utazik, amit nekünk kellett volna megcsinálnunk, méghozzá sokkal jobban. Nem értettem, miért tartózkodunk állandóan a '80-as évek thrash metal zónájának középtempós régióiban..." Kérdésre válaszolva Marty elárulta: nincs rossz viszonyban korábbi kollégáival, de különösebb barátságban sem. „Nem nulla a kommunikáció, de annyira nem is ápoljuk a viszonyt. Amikor néha kapcsolatba kerülünk, mindig nagyon barátságos a hangulat. A világon semmi problémám nincs velük, és csakis sikert kívánok nekik. Remélhetőleg ők is így vannak ezzel az én irányomban."

Mint ismeretes, Dave Mustaine rendszerint Marty nyakába szokta varrni a Risk lemez populárisabb(nak szánt) irányvonalát, mondván, hogy a gitárost akkoriban már egyáltalán nem izgatta a súlyos metal. Tény, hogy Marty keze több dalban volt benne a '99-es albumon, mint bármelyik azelőtti Megadeth lemezen. Kérdés persze az is, Friedman miért beszél undergroundról, amikor a Megadeth egészen a '90-es évek végéig sikerbandának és komoly közönségmágnesnek számított: karrierjüket és hitelüket épp a slágerbombának szánt Riskkel sikerült alaposan taccsra vágni, előtte minden tökéletesen működött. Ugyanígy az sem teljesen világos, miért nyergelt át a távozását követő években a Megadeth-énél sokkal poposabb vonalra a gitáros, ha annyira agresszív zenét akart játszani...