Huszadik nagylemezével jelentkezik május 29-én a német Grave Digger. A Fields Of Bloodról megérkezett az első dal, és a turnéval ősszel a csapat elvileg Magyarországra is eljut.
Fennállásának negyvenedik évfordulóját ünnepli idén a Grave Digger, akik ennek alkalmából stílusosan pont idén, tavasz végén adják ki huszadik stúdióalbumukat, a Fields Of Bloodot a Napalmnál. A lemez ismét koncepcionális jellegű, és a csapat által korábban már kétszer is feldolgozott skót függetlenségi háborúk témakörével foglalkozik.
A dallista az alábbi:
01. The Clansman's Journey
02. All For The Kingdom
03. Lions Of The Sea
04. Freedom
05. The Heart Of Scotland
06. Thousand Tears
07. Union Of The Crown
08. My Final Fight
09. Gathering Of The Clans
10. Barbarian
11. Fields Of Blood
12. Requiem For The Fallen
Hozzászólások
Csak úgy mellékesen, hozzávetőlegese n: Slipknot koncertbeszámol ó (1594 olvasás, 17 like); a Dream Theater közel van, de köztudott, hogy rengetegen szeretik őket az oda írók közül.
És igen, én írok oda is Sabaton néven (de ezt elmondtam már korábban is), te viszont még mindig nem mondtad meg, hogy ki vagy onnan...Strappado, netán Clint (stílus alapján leginkább rájuk tippelnék, igaz, utóbbival már találkoztam személyesen koncerten, érdekes, hogy milyen jól el tudtunk beszélgetni, még a Sabatonról is..)
De jaja, én csak a Sabatont imádom és hallgatom 24/7-ben. Na, ez tesz téged megint csak hiteltelenné, és ezt te magad is tudod, mert nem tudod megcáfolni, ezért inkább nem fogsz reagálni.
Jaja, mondogasd csak a fantazmagóriáid at. Nekem meg inkább az jön le a Grave Diggerrel kapcsolatban, hogy abszolút nem vagy képben a bandával kapcsolatban, úgy meg szinte biztosan nem ismered és szereted őket, mint én. Aki "lekannásborozza " őket, az sem vall valami nagy, hogy is fogalmaztad: "bölcsességtől duzzadó, hozzáértésről/tanúbizonyságró l". De ezt megint csak megszoktam már, mint amikor múltkor sem válaszoltál a kommentjeimre, itt is el fog ez maradni, mert érdemben nem tudsz.
Na, megjelent az elfogulatlanság áról és roppant igényes zenei ízléséről méltán híres Szabi-fetisiszta, jaj de jó! Mondjuk a nevedben szereplő banda lilaködös imádata és eme két darab, bölcsességtől duzzadó, hozzáértésről tanúbizonyságot tevő kommented mindent elmond számomra a zenei kompetenciádról , úgyhogy veled nem is vesződnék többet. Csupán egy kérdés: a HRM-re is te szoktál írogatni, és csakis akkor, amikor valamilyen sérelem éri szegény kis csapatodat, ugye? :D
Keménység: ez azért eléggé objektív dolog. A GD-t semmivel sem érzem "fémesebbnek", agresszívebbnek a Guardiannél, a korai BG-nél meg pláne, ahol a dalok alapjai közelebb vannak a thrash-hez, mint a power metalhoz. De ezen már nem veszünk össze. Kemény, nagyon kemény a Digger, ám cserébe unalmas és jellegtelen is. :)
Equinox, ismered az Evertale-t? Fülelj csak bele a debütáló albumukba, és ugyan stílusilag, hangzásilag valamelyest az is közelebb van a Blind Guardianhez, viszont nagyon komoly zenélés folyik ott, és az énektémák, kórusok is a helyükön vannak. Kár, hogy egy hazai metal magazin sem emlékezett meg róluk, pedig még hazánkban is felléptek (azt hiszem, az Orden Ogan vendégeként).
Igen, a Scanner inkább Helloween/B. Guardian-vonal, de azért az sincs oly messze a Digger világától. A kilencvenes évek GD refrénjeit pedig egyértelműen a Gamma Ray, BG, Scanner kórusai ihlették, nézd meg, előtte nemigen voltak ahhoz hasonlóak, inkább Accept-szerűek. És ha a Scanner énekesének fahangja van, nem is tudom, mit mondjak Chris extra-limitált röfögésére - egy épkézláb dallamra képtelen. Ettől még lehet szeretni őt és a Diggert, de hogy köröket verne mondjuk a Scannerre, azt felfogom előrehozott áprilisi tréfának. :)
A GD köröket ver rájuk, maradjunk ennyiben, '95 és kb 2003 (Heart of Darkness és Rheingold között) nem hibáztak, kiadtak egy sor klasszikust. Sokkal keményebbek voltak a Blind Guardiannál, végig, nem mintha verseny lenne, de hamis az összehasonlítás szerintem. A Heart of Darknessen pl egész előremutató szövegek vannak, és én szeretem ezt a "kardot ki és megyünk harcolni az angolok ellen" világot is. Nem zseniális, de messze nem kőbunkó, mint aminek be akarod állítani.
Ott van pl. a szintén német Scanner, ők köröket vernek a Diggerre, mégis egész pályafutásuk alatt a mély-undergroundban senyvednek - és nem, nem azért, mert szar, amit csinálnak/csináltak. Tessék csak meghallgatni mondjuk a From The Dust Of Ages című, közel 10 perces eposzukat '89-ből, csak az az egy daluk keresztbe lenyeli a teljes GD-életművet. :)