Shock!

Clive Burrt, az Iron Maiden korai korszakának legendás dobosát gyászolja a metal világa. Az 56 éves, hosszú évek óta előrehaladott sclerosis multiplexben szenvedő Clive-ot március 13-ára virradóra, álmában élte a halál. Slashtől David Ellefsonon át a Saxonig zenekarok és zenészek egész hadserege fejezte ki gyászát és együttérzését az elmúlt órákban. Az alábbiakban e nyilatkozatok közül emeltünk ki néhányat.

Charlie Benante (Anthrax): Clive Burr az abszolút kedvenc dobosaim egyike volt. Egy gyors történet: 1981-ben a haverokkal a New York-i Palladium mögött lógtunk, a Judas Priest és az Iron Maiden játszott aznap este. Két taxi bukkant fel, és kiszálltak a Maiden tagjai. Steve és Clive ott maradtak velünk egy kis dumálásra... Clive akkoriban amolyan feltörekvő dobosnak számított: már akkor is úgy gondoltam, hogy csak rá jellemző a stílusa. A Killers lemezen hallható játék inspirált arra, hogy kicsit felpörgessem magamat. Beszéltem vele, és megkértem, hogy adjon dobverőket. Mikor elkészült az aláírásokkal, bement a helyszínre, majd tíz perc múlva kihozott nekem két dobverőt. A mai napig megvannak. Fantasztikus volt. Lesújtott, amikor a Maiden megvált tőle. Nyugodj békében, Clive. Rengeteg dobosra voltál hatással, és a mai napig senki nem játszott úgy, mint te."

Dave Lombardo (Slayer): Szomorúság kerített hatalmába reggel, amikor meghallottam a híreket... Clive stílusa nagyon inspiráló volt, és az Iron Maidennel felvett lemezei a zenei fejlődésem mérföldköveit jelentették. Hihetetlen energiával dobolt, ami erőt és izgalmat vitt az Iron Maiden klasszikusokba. Sosem találkoztam vele, de bárcsak alkalmam nyílt volna rá. A legjobb az lesz, ha most hallgatok egy kis klasszikus Iron Maident. Up the irons!

Dave McClain (Machine Head): Nagyon szomorú hírek ezek. A kedvenc dobosaim egyike volt, és óriási hatást gyakorolt rám fiatal dobosként. Számomra ő hozta be a punk rock dobolást a heavy metalba. Emlékszem, amikor besétáltam a San Antonio-i Hemisphere Arenába, hogy megnézzem az Iron Maident, és megláttam a színpadon Clive fehér cuccát. Majdnem összeszartam a nadrágomat! Csak álltam ott, és megigézve néztem azt a dobcuccot, amit annyit bámultam azon az egész nyáron a Killers hátsó borítóján. BOLDOG kölyök voltam akkor! Mindig is hatással lesz a dobolásomra. Ő az egyik olyan arc, akihez mindig inspirációért fordultam, amikor eltérő ütemeket, díszítéseket akartam összehozni. Ilyenkor mindig megkérdezem magamtól: vajon mit játszana itt Clive?

Jeff Waters (Annihilator): Nyugodj békében, Clive! Ő volt az egyik legjobb, legeredetibb és legalulértékeltebb dobos, aki csak valaha is élt. A stílusát semmihez sem lehet hasonlítani. Az első három Maiden lemezen hallható előadása inspirálta azokat a dobtémákat, amiket az Annihilator számára is írtam, és mindig muszáj volt légdobolnom a játékára! Talán csak Lombardóra légdoboltam nála többet... Egyszer találkoztam is vele, és nagyszerű ember volt. Egy igazi legendát és innovátort veszítettünk el. Itt az ideje, hogy benyomjam teljes hangerőn a The Prisonert!"

Dee Snider (Twisted Sister): A sclerosis multiplexszel vívott hosszú harca után drága barátom, Clive Burr álmában elhunyt múlt éjszaka. Együtt dolgoztunk 1988 és 1990 kzöött a Desperado nevű projektben, és óriási időket, illetve szomorú módon elfeledett zenei pillanatokat éltünk meg együtt. Hála az égnek beszélhettem vele pár nappal ezelőtt, a születésnapján, felelevenítve pár emléket pár mosoly kíséretében. Egy rock'n'roll legendát veszítettünk el vele, és a zene világa is kevesebb lett emiatt. Nyugodj békében, Clive, és keményen verj oda nekik a rock'n'roll mennyországban is!

Clive tiszteletére a jövő héten a Klasszikushock rovatban mi is megemlékezünk az Iron Maiden 1981-es Killers alapművéről. A szintén Burr-rel rögzített The Number Of The Beastről itt olvashatsz.