Már az énektémákat is rögzítette új lemezéhez a Dream Theater, jelenleg John Petrucci gitárszólói vannak soron – jelentette be a zenekar gitárosa. Az egyelőre még mindig cím nélküli album megjelenése valamikor nyár végén várható a Roadrunnernél.
„Az összes énektéma kész, most a szólókat nyomom fel”, írta a neten Petrucci, vagyis a következő Dream Theater album felvételei munkálatai most már tényleg a finisbe értek. Ez lesz a New York-i progresszív gigászok második albuma Mike Manginivel a dobok mögött. „Minden nagyszerűen halad Mike-kal, és hiába dolgozunk együtt a többiekkel jó tizenöt éve ebben a leosztásban, még soha nem tapasztaltuk meg közösen ezt a fajta munkát”, magyarázta pár hete egy kiadói interjúban Petrucci. „Pár hete már stúdiózunk, és Mike elképesztő munkát végzett, kiváló az összhang, remekül halad a dalszerzés, és úgy egyáltalán, remek a hangulat, akárcsak az, hogy Mike engedi, hogy a személyisége beragyogja a dobolását. Mindent megtesz annak érdekében, hogy kreatív szempontból is ott hagyja a nyomát a zenén, és átjöjjön a zenei egyénisége a dalokon, és meg kell mondanom, ez sikerül is neki. Az emberek kikészülnek majd, ha meghallják a dobolást ezen a lemezen! A legutóbbi anyagon is nagyszerű munkát végzett, de akkor még nem vett részt a dalszerzésben, és azokat a témákat játszotta, amiket én programoztam. Természetesen a kreativitása révén felpörgette ezeket is, de most érzem csak azt, hogy tényleg szabadon engedtük Mike Manginit. Ez az egész ő: a kreativitása, a döntései, az ötletei és maga az ember. És a fickó egy állat!”
A csapat új koncert DVD-je, a Live At Luna Park az eredeti májusi tervekhez képest később, valamikor az év második felében jelenik meg az Eagle Rocknál.
Hozzászólások
Tetszett, ahogyan a Pull Me Under, Another Day, Metropolis pt. 1, Under The Glass Moon, Wait For Sleep-Learning to Live struktúrákra komponáltak dalokat, mert kiderült, hogy tökjól tudnak működni ezek más formában is. Az meg már igazi professzionizmu sra utal, hogy képesek voltak valami jót is kihozni ebből.
Nem akarok és nem is tudok előre gondolkodni Petrucciék fejével, de a helyükben én abszolút kész lennék elindulni - vagy legalábbis nyitvahagynám annak a lehetőségét, hogy elinduljak ezen az úton. Szerintem ebben a gondolkodásban semmi kivetnivaló dolog nincs, max nem megszokott ún. "könnyűzenei" körökben, hogy valaki rálel néhány jól működő zenei formára, és abban alkot. Ilyen szempontból a klasszikus zene formavilágát is leszólhatnánk, hiszen ott is vannak ismétlődő formák, (szonáta-forma, dal-forma, stb.), amelyek ráadásul sokkal általánosabban elterjedtek.
Szóval várom én is az új DT-t nagyon, kíváncsi vagyok Manginire.
ennyi idő alatt ebben a stílusban elég lett volna 2-3db 45-50 perces lemezt kihozni