A héten elsősorban amiatt volt szó a Metallicáról, hogy az idei Record Store Dayre végre hivatalos kereskedelmi forgalomba kerül a csapat első demója, az 1982-es No Life ’Til Leather. Lars Ulrich is ennek kapcsán nyilatkozott a Rolling Stone-nak, és csak úgy mellesleg elárulta: a zenekarnak most már tényleg egész sok dala állt össze a rég várt új albumhoz.
„Kurvára benne vagyunk az anyagban”, mondta a dobos a a 2008-as Death Magnetic készülő utódjáról. „Sok dalunk van, most alakítgatjuk, formázgatjuk őket. És már közel járunk a végéhez. Nálunk alapvetően élesen elkülönül egymástól a kreatív szakasz és a felvételi fázis: a mostani projekttel megkíséreljük kicsit organikusabban összekötni a kettőt, hogy ne legyen olyan nagy szakadék a kettő között. Kíváncsiak vagyunk, vajon képesek vagyunk-e bevinni a stúdióba is azt a kreatív kíváncsiságot, azt az impulzivitást, ami akkor jellemzi az embert, amikor először játszik egy dalt. Alakítgatod az ötleteket, mert jó végeredményre törekszel, de eközben úgy szeretnéd rögzíteni, hogy közben ne tűnjön túlpolírozottnak vagy túlgondoltnak. Megpróbáljuk megkeresni azt a bizonyos határvonalat… A kreatív elemek lassan tényleg a helyükre kerülnek, de ezt most a Metallica időszámítása szerint értem. Vagyis amikor azt mondom, közel van már a vége, az a jövő hónapot jelenti, vagy ilyesmi… Egy csomó minden történik velünk közben, zajlik az élet: családi események, személyes ügyek… De minden egyes nap közelebb kerülünk a befejezéshez.”
Lars szerint a csapat most már lassan húsz dalvázlattal rendelkezik. A melót persze nemsokára ismét fel kell függeszteniük, hiszen a fesztiválszezonban ismét beindul a koncertezés. Magyarországhoz legközelebb Bécsben, a Rock In Vienna fesztiválon lehet elcsípni őket június 4-én.
Hozzászólások
Hát, ha legelőször én is azt hallottam volna tőlük, tuti magam alá pisálok. Így viszont, hogy az Aenima-val indítottam, aztán Lateralus, majd időben vissza a kezdetekig, no, így a 10 000 nap lehangoló volt. Pedig biztatóan kezd...
Elhiszem. De mivel a Death Magnetic-et nem hallottam végig (csak egy számot mutatott meg róla a haverom), így én nem is akarok egy ilyen összehasonlítás ba belemenni. A Metallica sose volt ott a kedvencek között, viszont az első három Tool album előtt a mai napig le vagyok borulva, és szerintem a 10000 Days nagyon alulmúlja azokat.
Ha Bódi Guszti és a Dream theater zenei megoldásait próbálnánk összevetni, érteném a dolgot, de így...:)
Idézet - Zsolti:
Hát, a próféta szóljon belőled! Mert nálam a 10ezer nap óriási csalódás. Ritka unalmas - sznob - okoskodó lemez, alulteljesítős énekkel, elszúrt hangzással, inkább be is fejezem...
Szóval remélem az lesz, amit igértek: metálos Tool lemez :-/
A Borsodi fergetegesen szar sör. :)
Úgy értem nagyon kevés az olyan banda, aki ezt ne szopta volna be minimum egyszer. Eddig például a judas priest volt ilyen ritka kivétel (míg downing ki nem lépett), de a legutóbbi lemezükkel ők is visszakanyarodt ak, és mellé is nyúltak elég csúnyán (konkrétan a valaha készített leggyengébb lemezüket adták ki).
Ez a visszakanyargós di egy hatalmas öngól minden zenekarnak (1000-ből 1 kivétellel).
ReLoad: egy jó EP-t lehetett volna kihozni belőle.
Anger: értékelem a gesztust, hogy a világ legsikeresebb metalbandája egy totálisan antikommersz lemezzel rukkol elő - de hol vannak a dalok?!
Magnetic: "vegyük fel a fonalat 1988-nál, mintha azóta semmi sem történt volna" - igazából ez az első lemezük, amiben csalódtam, mert nem előre mentek, hanem hátra - igaz, nem aprózták el, mert helyből 20 évet. :D
Kíváncsian várom az újat, most '96-ba időutazzanak vissza, ha kérhetem. :)
1, rick rubin volt a producer
2, vállalhatatlan hangzás
3, unalomig ismételt témák egy dalon belül
4, a dalok témáit már a 80-as években megírták, csak akkor kidobálták őket (mert szarnak tartották, és igazuk is volt), hogy 2008-ban felrakják a lemezre