Még múlt hétvégén különleges koncertet adott Jon és Marsha Zazula, a Megaforce kiadó alapítóinak emlékére a Metallica. Az este felvétele hamarosan hivatalosan is megjelenik, és most bemutatták róla a Blitzkrieg felvételét.
Február 1-jén, 69 éves korában elhunyt Jon Zazula, azaz Jonny Z. A Megaforce kiadó alapítója, a Metallica és az Anthrax korai lemezeinek kiadója, aki egy évvel követte feleségét, a munkában is odaadó társát, Marshát. A házaspár emlékére november 6-án speciális műsorral állt színpadra a Metallica a floridai Hollywoodban, a Seminole Hard Rock Hotel & Casinóban. Lars Ulrichék előzenekara a példakép Raven volt, akikkel az ősidőkben gyakran koncerteztek közösen – őket személyesen Lars és James Hetfield konferálta fel a közönségnek. Maga a Metallica kizárólag első két lemezéről, az 1983-as Kill 'Em Allról és az 1984-es Ride The Lightningról játszott dalokat. Ezeket a lemezeket annak idején, eredetileg a Megaforce gondozta.
A koncert anyaga hivatalosan, digitális letöltésként is kijön majd nemsokára – pontos megjelenési dátum egyelőre nincs még –, az alábbi setlisttel:
01. Creeping Death
02. Ride The Lightning
03. Motorbreath
04. No Remorse
05. Trapped Under Ice
06. The Call Of Ktulu
07. Phantom Lord
08. Am I Evil?
09. Metal Militia
10. For Whom The Bell Tolls
11. Whiplash
12. Fade To Black
13. Seek & Destroy
14. Fight Fire With Fire
15. Blitzkrieg
16. Hit The Lights
A Phantom Lord hivatalos felvétele már ismert, most a Blitzkriegé is megtekinthető. A Metallica jövő nyáron már biztosan Európában koncertezik, de egyelőre csak a június 8-10-ei doningtoni Download fesztivál egyik headlineri pozíciójára jelentették be őket, további állomások remélhetőleg hamarosan.
Hozzászólások
Heathen, Morbid Saint masszív másodosztály, ja. De Exodus azért nem, főleg nem a kezdetekkor. 1984/5-ben még marhára nagyobb volt az Exodus mint a Metallica, megjelent lemezek száma ide vagy oda.
Azzal meg amúgy semmi baj nincs, hogy valaki le tudja körözni a pályatársait, ezek lesznek a stílusokon átívelő gigabandák. Metallica ilyen.
Azért ilyen Heathennél, Morbid Saintnél meg igen, az Exodusnál és fényévekkel emlékezetesebb és egyénibb dalokat írtak már a legelején is, ne tegyük már egy polcra őket a cserepaddal. A Slayer más súlycsoport, de ők meg vállaltan más irányból közelítettek, a Megadeth meg Dave elviselhetetlen sége miatt a folytonos tagcserék mellett nem jutott el arra a szintre, mint a Metallica, pedig igencsak szeretett volna.
Hozzátenném, hogy nem azért írtak dallamosabb, vagy felépítésüket illetően összetettebb dalokat, hogy fogyaszthatóbba k legyenek, hanem mert egyrészt a kreatív szempontból (a korai években) meghatározó Burton baromira nem egy szemellenzős "csak metalt hallgatok" ember volt, hanem képzett zenész, aki rajongott a komolyzenéért, másrészt aki ismeri Hetfield zenei hátterét, az tudja, hogy hatásait tekintve ő is dallamorientált volt már a kezdetektől. Már a Kill-en is voltak olyan dalrészletek és tempók, amik nem feltétlenül illeszkedtek 100%-ban a szigorúan vett thrash stílusba. A korai években ('81-'83) újoncként ők is inkább "betagozódtak" az akkor még kaliforniai színtérebe, legalábbis '83 tavaszáig biztosan és az NWOBHM is rájuk nyomta a hatását, ahogy az akkoriban nem is volt meglepő.
Már a második lemezzel kilógtak a sok száraz-szikár egyenhangzású thrash banda közül. A Kill tiszta thrash volt, a Ride/Master már valami nagyon más, ráadásul Burton zsenijének köszönhetően nagyon erős hangulata lett a zenéjüknek. Cliff halála után ez a mágia még nyomokban felbukkan a Justice-on, de utána (legalábbis számomra) odalett a varázs... Elismerem az összes későbbi lemezüket is, de azoktól nem jön a libabőr.
Már '84-ben tömegek akadtak ki a Fade To Black-en, meg hogy elpuhultak stb stb... :) Megéltem, már akkor is vicces volt :)))
Nem írtak ők jobb dalokat mint a Slayer, Megadeth, Heathen, Morbid Saint, Exodus...stb.. Csak sokkal fogyaszthatóbba kat. Elképesztő érzékkel rájöttek, hogyan lehet úgy metalt játszani, hogy az széleskörben eladható legyen. És ott volt még Hetfield vitathatatlan karizmája, meg Ulrich és a menedzsment.
A produkciós szemponttal egyetértek. És Hetfield hangjával is.
Szerintem nincs túlértékelve a Master (akkor inkábba Justice, mintha Cliff halálával a progresszivitás is kiveszett volna belőlük), ők mindig egy lépéssel a thrash mezőny előtt jártak. Sajnos a korabeli thrash lemezek produkciós szempontból és hangszertudásba n (ének, dob főleg) mai füllel nehezen hallgathatóak, pl Hetfield éneke sokkal fogyaszthatóbb a többségnél.
Tessék, helyben is vagyunk...
Nyolcvanhatban. :) Mondjuk biztos vagyok benne, hogy van pár olyan arc, aki totál komolyan, irónia nélkül beírná ide, hogy ja, '86-ban már nem volt az igazi. :P