Shock!

Múlt héten az év egyik legjobb albumát szállította le az Armored Saint, az aktuális interjúkban pedig rendszerint felmerül John Bush viszonya az Anthraxhez. A '80-as években a Metallica által is többször megkörnyékezett énekes saját bevallása szerint semmit sem bán, és nem is haragszik volt kollégáira, amikor utólag is igen bizarr módon eltávolították a bandából.

„Gondolkodnom kellett rajta", ismerte el az Anthraxhez való 1992-es csatlakozása kapcsán Bush a The Metal Voice-nak. „Lehet, hogy ez most bénán hangzik, de az Armored Saintben a mai napig él egyfajta lojalitás, hiszen a közös történelmünk a gyermekkorunkig nyúlik vissza. Konkrétan nyolcévesen barátkoztunk össze, és ez a barátság a mai napig megmaradt. Vagyis nehéz volt azt mondani, hogy akkor most elmegyek, hiszen épp előtte csináltuk meg a Symbol Of Salvation lemezt, ami óriási volt, és roppant sok érzelmet tettünk bele Dave betegsége és halála miatt (Dave Prichard gitáros 1990-ben, az említett album készítése idején hunyt el leukémiában – a szerk.). Nem igazán tetszett az ötlet, hogy akkor most otthagyom a zenekart, de rákényszerültem. A lemez eredményei a korábbiakhoz hasonlítottak, így elérkezett az idő a továbblépésre, de még ennek ellenére is hezitáltam. Aztán beszéltem pár barátommal, és mindannyian azt mondták, hogy ne legyek hülye, én pedig beláttam: igazuk van. De fontos volt számomra, hogy az Anthraxben az elejétől fogva részese legyek a dalszerzési folyamatnak, hiszen az Armored Saintben szövegíró voltam, és nem akartam kizárólag azt elénekelni, amit elémtesznek, mert hallottam, hogyan dolgoztak Joey Belladonnával. Szóval egyből megpróbáltunk dalt írni közösen, és nagyjából egy óra alatt összeállt az Only. Ebből elég gyorsan rájöttünk, hogy remekül fogunk tudni együtt dolgozni."

Bush 2004-ben, egy látszólag felívelő szakaszban került ki a zenekarból Joey Belladonna visszarángatása miatt, majd utána 2009-ben és 2010-ben még adott pár koncertet a zenekarral, miután azok Dan Nelsonnal is besültek. „Semmi miatt nem érzem magam átvertnek, mert nem akarok így élni. Nem fetrengek éjjel álmatlanul azzal, hogy istenem, sokkal népszerűbbnek kellene lennem. Néha persze viccelődöm ezzel, például amikor odajön egy fanatikus rajongó, és odatol elém harminc lemezt, amin én énekeltem... Ilyenkor néha megjegyzem, hogy ez olyan sok, hogy bizonyára sokkal gazdagabbnak gondol, mint amilyen vagyok, de ez tényleg csak tréfa, amit igazából saját magamnak mondok. Az Anthraxszel kapcsolatban igazából az fáj, hogy nagyon közel álltunk – és állunk – egymáshoz a srácokkal. Más és más volt a viszonyom Scott-tal, Frankie-vel és Charlie-val, de mindegyikükhöz nagyon közel álltam. És ezt talán kezelhettük volna jobban is. De a szakítás idején egy olyan menedzserünk volt, aki nem igazán állt ki értünk – nem értük, hanem egyikünkért sem. Valahogy éket vert közénk, és eddig nem kellett volna eljutnunk, mert ha a srácok odajöttek volna hozzám, és annyit mondanak: tudod, épp egy újjáalakuló turnét fontolgatunk Joey-val, mert megfelelőnek tűnik az időzítés, ne haragudj, akkor talán csak annyit mondtam volna: megértem. De még turnéztunk, és már keringtek a pletykák a turnéról. Dél-Amerikában már mindenki erről kérdezgetett, mert a fülükbe jutott a dolog, és a többiek a közösen adott interjúk során is letagadták az egészet. Én pedig tudtam, hogy igaz. Szóval ezt gáznak tartottam. Sokkal jobb lett volna, ha azt mondjuk: ha vége ennek a turnénak, akkor jön a reunion. Egyenesebbnek kellett volna lennünk."

Johnban ugyanakkor saját bevallása szerint ma már nincs tüske a történtek miatt. „Hogy zavar-e ez engem ma? Rég volt, elmúlt. Nem számít. Scott-tal ma is sokat beszélek. Charlie-val és Frankkel nem, ami szomorú. Később kicsit furcsább lett a helyzet, és bizonyos döntések miatt egyes emberek megbántódtak. De sok időt töltöttünk együtt, hiszen majdnem tizenhárom évig énekeltem az Anthraxben, és rengeteg zenét írtunk közösen. Szóval nem érdekel, mi történt, ma már nem számít, tényleg nem. Őszintén szólva még tetszene is, ha egy nap játszhatnánk az Anthrax előtt az Armored Sainttel. Nagyon szeretem az Anthraxszel készített dalaimat is, és szeretném, ha többet játszanának manapság abból a korszakból, de megértem, miért nem teszik, meg persze azt is, hogy Joey miért nem lelkes ebben a kérdésben. Értem, tényleg. És nem veszem a szívemre sem."

Az Armored Saint új lemezéről, a kiválóan sikerült Win Hands Downról holnap olvashatsz kiritkát a Shock!-on.